Adaline varázslatos élete

Mit tennél ha nem öregednél tovább?

A kor kérdése mindig is foglalkoztatta az embereket, a filmkészítőket pedig annál inkább.
Adaline varázslatos élete és ennek a témának fut neki, természetesen egy másik szempontból. Adaline nem Benjamin Button-ként jön a világra, és nem is valami természetfeletti lényként, hanem egyszerű földi halandóként. Ám egy autóbaleset után megáll nála az idő, és egy percet sem öregszik tovább. Miközben szerettei körülötte a természet rendje szerint haladnak az élet kijelölt útján, ő 107 éve már, ugyanúgy egy 29 éves, gyönyörű nő maradt.
Ám ez a fiatalság cseppet sem áldás számára, úgy érzi hogy egész életében menekülnie, és költöznie kell hogy elkerülje a feltűnést. Mindeközben elfelejti azt, hogy milyen igazán élni, elrepülnek mellette az évek, ő pedig beletörődve sorsába várja a csodát, ami egyszer az első ősz hajszállal járó megváltást hozza majd. Bár hatalmas lexikális tudásra tesz szert, mégis ez vajmi kevés ahhoz, hogy boldog és teljes életet éljen, hiszen a félelem és a holnap bizonytalansága fenyegetően kullog mögötte. Már megtanult együtt élni furcsa terhével, és szépen lassan elfogadta azt a tényt, hogy valószínűleg örökre itt ragadt ebben az egy életben, és nagyon nem is tesz semmit azon kívül, hogy megtanulja elfogadni a szimpla hétköznapokat, miközben a történelem legnagyobb eseményeit, fordulópontjait éli át.

Az Adaline varázslatos életére nem fogom ráhúzni a kasszasiker jelzőt és azt se mondom, hogy egy teljesen új nézőpontból közelíti meg az idő múlásának fogalmát, ugyanis nem. Hiszen pár tudományos megállapításon kívül, nem sokban tér el hasonló témájú társainál.
Bár részben ez egy sci-fi alkotás, mégis azt gondolom ez egy romantikus film. Életről, szerelemről, szívfájdalomról és a kortalan boldogságról.

Mindegy hogy valaki 29 vagy 107 éves, a választás súlya mindig nehéz, megállapodni és teljes életet élni pedig nem is olyan könnyű mint ahogy elsőre tűnik. Az élet ugyanis számtalan kockázatot tartogat és lehet valaki „kortalan” vagy „halhatatlan”, az elmúlás nyomasztó súlya akkor is Damoklész kardjaként lebeg felettünk. Hisz bár Adaline nem öregszik, így saját halandóságának apró terhe is megszűnik létezni számára, mégis az őt körülvevő emberek elvesztésének ténye ugyanolyan mély nyomot és fájdalmat okoz benne.

Ajánlom figyelmetekbe a filmet, mert Blake Lively annyira cuki és bájos benne, hogy azt érezhetjük néha-néha, hogy legszívesebben megölelnénk. És bár a történet modern, öltözködése mégis megmarad abban a régi stílusban amit a 30-as években képviselt és ruhái modernek, mégis az összkép régies hatást kelt, ami szintúgy remekül áll Mrs. Reynolds-nak.
Végre kilépett Serena árnyékából és filmről-filmre próbálja bebizonyítani azt, hogy bizony sokkal több tehetség szorult belé, mint ahogy azt a kritikusok pár éve gondolták volna.
Az hogy Adaline élete mennyire varázslatos azt mindenki döntse el maga, hiszen a film rengeteg kérdést vett fel, amit viszont nem válaszol meg igazán.
Kortalannak lenni és fiatalnak maradni bármennyi áldozatot és lelki erőt megér? Amikor minden egyes újabb reggel, egy örökkévalóságnak hat? És csak dátumok szerint élni, amik azon napokra figyelmeztetnek és emlékeztetnek minket, amikor majd tovább kell állnunk és elköltöznünk egy másik helyre?
Vagy jobb a megszokott természet rendjében szépen, lassan megöregedni és minden napot egy újabb ajándékként és lehetőségként felfogni?
Mindenki döntse el maga, egy biztos mindkét opcióban ott van a szerelem, és a boldogság apró csírája, illetve az az erő ami ezekben rejlik és ami mindent felülír :]