A sok-sok egyéb elfoglaltságom mellett azért próbálok haladni az önként magamra vállalt éves Oscar-küldetésemmel, így most is hoztam nektek 3 filmet a jelöltek listájáról!

1.) Get Out (Tűnj el!)

Egy jó ideig nem is akartam megnézni, mert azt gondoltam valami egyszerű horror-thriller sztoriról van szó. Míg régebben állandóan ilyen filmeket néztem most kicsit elfogytam bennük, így kis időre parkolópályára kerül ez a műfaj.
Röviden: Chris-t (Daniel Kaluuya) elhívja barátnője, Rose (Allison Williams) a családi fészekbe, hogy végre megismerje a lány szüleit. A család azonban túlontúl kedves és már-már fura. Chris először azt gondolja, hogy ő képzelődik és megpróbálja jól érezni magát, majd egyre több nyugtalanító dolog történik, amit már nem tud ő sem épp ésszel felfogni.
Tehát, huh! Nekem nagyon átjött, megvolt benne az a hangulat, ami manapság sok filmből már kimarad. Belekezdhetnék abba, hogy ez egy rasszista mű-e, vagy sem de inkább nem tenném. Egy dolog biztos: a mai mozis felhozatallal ellentétben sokkal nyitottabban és bátrabban áll bele a fekete témába. A rendező kendőzetlenül feszegeti a határokat, amiket aztán egy milliméter pontossággal kiszámított ponton abba is hagy.
Sajnos a korlátoltság égetnivaló eszméi nem tűntek el több száz évvel ezelőtt, amíg vannak emberek és elmék, akik melegen tartják addig sajnos élni is fog. Tenni nem feltétlen lehet ellene, de gondolkodni néha nem ártana, vagy picit emberként látni és érezni.
Jelölések: Legjobb film, Legjobb rendező:. Jordan Peele, Legjobb férfi főszereplő: Daniel Kaluuya, Legjobb eredeti forgatókönyv

Wonder (Az igazi csoda)

Itt felesleges lenne a tartalmi leírás azt gondolom. Adott egy cuki 10 éves kisfiú August, azaz Auggie, aki bár nem egy átlagos arccal jött a világra mégis úgy, ahogy van egy két lábon járó, aprócska csoda. Őszinte leszek veletek: rég sírtam ennyit egy filmen is, mint ezen. Míg élek nem fogom majd fel azt, hogy miért kell valakit azért bántani, mert más? Vagy miért kell megbámulni? Undorral nézni? Szerintem ha egészséges külsővel jöttünk erre a világra, akkor piszok nagy szerencsénk van, de semmi sem állandó, bármikor bármi történhet és bárkivel megeshet az, hogy a „másik oldalon” találja magát és már nem bámulni fog, hanem majd őt bámulják. Nehéz persze a gyerekekkel megértetni azt, hogy amit látnak az nem félelmetes és nem is pestises, de talán pár év múlva már ez is könnyebben megy majd.
A Wonder egy nagyon szép film a kitartásról, a kis emberekbe zárt erőről és arról, hogy mindegy, hogy milyen álarccal érkezünk a Földre, a szívünk és a benne található térkép mindig segít majd abban, hogy megtaláljuk a helyes utat, az igaz barátokat és a helyünket a világban.
“When given the choice between right or being kind, choose kind.”
Kicsit csaltam, mert ezt a filmet csak egy Oscarra jelölték, de egy jelölés is jelölés szóval :]
Jelölés: Legjobb smink

3.) Testről és lélekről

Újabb magyar film az Oscar jelöltek közt, amire tényleg nagyon-nagyon büszke vagyok. Viszont!!! Ez egy saját blog, saját véleménnyel, így itt ezen keretek közt nem fogok nektek hazudni, hogy nekem ez a film: nem tetszett!
Szó sincs arról, hogy nem értettem, mert értettem! Láttam a nagyon jól  két világot, az álmot, ami nyugalommal és boldogsággal volt teli és láttam a valóságot, ami a vágóhídon játszódott annak minden fájdalmas, életszagú hétköznapjaival együtt. (Bár aki vegetáriánus, az azért gondolja meg kétszer is a dolgot!)
Tetszett benne az, hogy a rendezőnő mennyire kizárta a világot ebből a szerelemből, hogy bár voltak utcajelenetek, abból mi mit sem láttunk maximum a kirakat üvegéből visszaverődő buszok és autók sziluettjét. Tetszett az, hogy bár több szereplő is helyet kapott a filmben, mégis tökéletesen képesek voltak a háttérben maradni és ezzel egy percre se vették el a figyelmet a fő szálról. Értettem azt is benne, hogy milyen mikor két sérült (a lány is az sajnos) ember egymásra talál egy olyan világban, ahol valahol már ők is hitüket vesztették és elfogadták egyedülálló sorsukat. Értettem azt gondolom az egészet és a mondanivalót is, az apró vágásokat, a részletek fontosságát. És valamiért mégsem tetszett! Sajnálom egyébként, mert valamit vártam, de lehet még fel kell nőnöm a művészet ezen részéhez…Nem tudom…de azt igen, hogy most ez nekem annyira nem. Talán egyszer. Később. Talán.