Oscar előtt – filmek után #1 / 2018

Végre van egy kis időm, így jöhet is a következő filmajánló, immáron inkább kimondottan “csak” az Oscar jegyében!

Az esélylatolgatás már egy ideje elkezdődött, ám újfent nehéz lenne megtippelni, hogy mely alkotások azok, melyeknek az Akadémia tagjai is szobrot szavaznak majd.
Pár ötletem már van, de most még nem mondanék inkább semmit. :]

______________

1.) Three Billboards Outside Ebbing, Missouri (Három óriásplakát Ebbing határában)

Röviden: Mildred Hayest (Frances McDormand) minden szülő rémálmát éli át: meggyilkolják a lányát. A fájdalommal teli gyász viszont nem hagyja nyugodni az anyát és az a tény sem, hogy a helyi rendőrség még mindig nem találta meg a tettest. Ezért egy szép napon kibérel három óriásplakátot, melyeken provokatív üzeneteket címez a helyi rendőrkapitánynak, William Willoughbynak (Woody Harrelson)…
Mondanám, hogy senkit ne rettentsen el a cím, mert kacifántossága ellenére nem kell félni tőle, de közben senkit nem fogok rábeszélni valami olyanra, ami megvalósítását és témáját tekintve is távol áll a hazai ízlésvilágtól. (Mint például az egyik tavalyi jelölt a Manchester by the Sea.)

A film bár lassan halad előre, ám pont ebben a komótos tempóban van valami megfoghatatlan hangulat, ami rátelepszik a mozi egészére a maga kisvárosi stílusában, egy olyan befejezés felé pörgetve a filmkockákat, ami azt gondolom tökéletes. A karakterek kibontakozása, az egyéni drámák előtérbe kerülése mind, mind fontos szerepet kap és bár Mildred fájdalma a film egészére rányomja a bélyegét, a rendező tökéletesen játszott a többi karakter lelkének hullámvölgyeivel is.
Lábjegyzetként azt mondanám, hogy Woody Harrelson nagyon megérett arra az Oscar-díjra!!!
Jelölések: Legjobb férfi mellékszereplő: Woody Harrelson, Sam Rockwell; Legjobb ereddeti forgatókönyv; Legjobb női főszereplő: Frances McDormand; Legjobb film;
Legjobb eredeti filmzene; Legjobb vágás

film


2.) Loving Vincent

IGEN, IGEN, IGEN!
Jó-jó ne siessünk ennyire előre.
Röviden: “A világ első teljes egészében kézzel festett animációs filmje, amelyben minden egyes képkockát (65.000 db!) festőművészek készítettek, olajjal, vászonra, ahogy maga Vincent Van Gogh festette volna.; Több ezer festményen keresztül elevenednek meg életének legismertebb helyszínei és megfestett figurái, miközben világ egyik legkedveltebb festőjének, Vincent Van Gogh-nak ellentmondásos életét és halálát vizsgálja a film.” (port.hu)
Kezdem azzal, hogy nem akartam megnézni, bár az is igaz, hogy még a trailerét láttam mielőtt beültem volna rá. Egyszerűen egy random ötlet volt – hozzáteszem az egyik legjobb a sok közül -, mert napközben elfogyott a színházjegy arra a darabra, amit megnéztünk volna. Szóval köszönöm neked véletlen, hogy így hoztad! :]
Őszinte leszek! Nekiálltam pötyögni most itt sok mindent, de végül kitöröltem, mert be kell látnom nincs mit mondanom, pontosabban nem tudok mit mondani, mert erről nem lehet. Ezt látni kell! Moziban! Egészben! És elveszni benne!
A végefőcímhez érve már könnyes volt a szemem és annyi év után először, addig ültem a vászon előtt míg már majdnem kiürült a terem. Talán erre mondanám azt, hogy magával ragadó, talán erre mondanám azt, hogy ezért megéri moziba járni!
A Legjobb animációs film kategóriában sok mesével kell majd megküzdenie, de a szívem mélyén remélem, hogy az Akadémia tagjai is értékelik majd azt a filmművészeti magasságot, ami ebben a filmben rejlik.
Jelölések: Legjobb animációs film

film2

3.) Call Me by Your Name (Szólíts a neveden)

Röviden: 1983 nyara mindent megváltoztat a 17 éves Elio életében. Az amerikai tinédzser szüleivel minden évben Észak-Olaszországban tölti a nyári szünetet, nincs ez másként most sem, ám mindent kicsit felkavar náluk vendégeskedő, doktori disszertációján dolgozó Oliver. Eliot egyre jobban érdekli ez az új idegen, aki felkavarja a fiú érzéseit és mindazt, amit eddig az életről gondolt.
Már szembementem pá b*zizó kommenttel a neten, imádom ezt a fajta korlátoltságot, hogy nem tud kijönni úgy egy “más” témájú film sem, hogy arra ne húznák rá a lekezelő, szitkozódó vizes lepedőt. Szomorú, de ebbe most bele se megyek!
Jó pár barátom révén jártas vagyok a témában, mégis mindezek ellenére is volt bennem egy egészséges “félsz” a Call Me by Your Name-el kapcsolatban. Már tudom: feleslegesen!
Bár néhol kicsi lassú és vontatott, és persze vannak benne olyan részek, amik súrolják azokat a bizonyos határokat, de tökéletesen megmarad a film egy kellemes művészi vonalon, ami még bőven belefér a ízlésesség keretei közé (jó talán volt egy kivétel, de na bumm…). Imádtam a nyári hangulatát, a tájakat, a gyümölcsöket, a zenét, a dolce vitat és ezt a mindent elsöprő szerelmet. A találkozás előtti izgalmakat, a várakozás szívdobogtató érzését, a boldogságot, ami tényleg teljesen átjön minden egyes képkockából és a fájdalmat is, ami sajnos ugyanúgy a nagy egész része.
Elio édesapjának záró monológja pedig hibátlan.  <3
Sok-sok ilyen ember kéne még a Földre, mert nem bűn kicsit szívvel és másként látni, és nem bűn elfogadni egy ismeretlen utat, hiszen ha jobban megfigyeljük az élet minden egyes apró kis részletében ott rejtőzik valami szépséges tökéletesség és ezek közt nincsenek és nem is lehetnek különbségek!
Jelölések: Legjobb férfi főszereplő: Timothée Chalamet; Legjobb film; Legjobb eredeti dal (Mystery of Love); Legjobb adaptált forgatókönyv

film3