Az a fránya idő!

Az időnk mint mondják minden nappal kevesebb amit persze el is fogadunk, hiszen ez az élet rendje.
A életkorunkkal együtt mi is változunk, és ahogy peregnek a naptárban a napok, úgy érezzük egyre

Kinek ne jutna eszébe hetente többször az, hogy milyen gyorsan telnek a napok, megint itt a hétvége és mennyi, de mennyi dologgal vagyunk lemaradva, sok-sok elhalasztott elintéznivaló, találkozó és a többi és a többi.
Kár lenne áltatnunk magunkat azzal kapcsolatban, hogy bizony mint a modern világ szülöttei, egy teljesen nyugodt és cseppet sem rohanó világban élünk, mert nincs így,
Az idő és az évek egy olyan sarkalatos kérdés, ami vagy így, vagy úgy de mindig előkerül valamiféle formában.
Egy dolog tény nincs mindenre időnk amit szeretnénk, pontosabban lehetne de igazán sose lesz.
Tipikusan olyan dolog mint a pénz kérdése, ami van az sose elég igazán, mindig többre vágyunk és ha egy nap 24 órája bővíthető lenne akkor mindig magasabbra és magasabbra emelnénk a percek számát. Amit aztán persze szintúgy nem használnánk ki rendesen, és mindig többre vágynánk.
Pár évvel ezelőtt készült is egy film ebben a témában, Lopott idő címmel, ami bár nem volt egy kassasiker a mondanivalója mégis elgondolkodtató.
Mennyivel másként telnének a napjaink akkor ha tudnánk, hogy az idő értéke olyan méretű, hogy akár az életünk is múlhat rajta?! Amikor az idő tényleg mint pénz és mint fizetőeszköz jelenik meg, és tényleg minden másodperc számít?! Biztos vagyok benne, hogy minden egyes pillanat más töltetett kapna és új fénybe kerülne.
Az élet nagy problémái eltörpülnének amellett a vesszőfutás mellett ami szó szerint az életünkért folytatnánk.

Az idő mindenkinek valamiért fontos, ahogy az évek száma is. Valaki többnek, valaki kevesebbnek akar tűnni mint amennyi valójában. Az évek számához sablonokkal bőven megpakolt életszakaszokat húzunk, amik arról szólnak, hogy kinek-mikor-hol kéne éppen tartania, ha betölti azt a bizonyos életkort. Az újabb generációk pedig örömmel rúgják fel mindezt, mert valahol fel is kell.
Szüleink, nagyszüleink egy olyan világban élték meg a húszas éveiket, amit mi már elképzelni se tudunk. Mi pedig már egy erős fogyasztói társadalomba születtünk, aminek az ütemtervét pedig ők nem értik.
Mindent elhasználunk, eldobunk, lecserélünk. A ruhákat, a barátokat, a munkahelyeket (rége

Mit tennél akkor ha egy nap arra ébrednél, hogy valamelyik érzékszerved nem működik már?

Pár héttel ezelőtt láttam egy filmet ami elgondolkodtatott.
Mi lenne velünk az érzékeink nélkül?

A szerelem min alapszik? Az esztétikán vagy a belsőn? Azon a kémián ami két ember közt elindul, minden ok és indok nélkül?

Gondolkodtatok már azon, hogy mennyire szerencsések vagyunk azért mert érzünk? Hogy minden egyes porcikánkkal érzünk? Látjuk a napfelkeltéket, a tájakat; érezzük az élet különleges és csodálatos ízeit; halljuk a