A centik szülte ítéletek fogságában

A külső nem minden tartja a mondás és ez valahol igaz is…

Ezt a diszkriminációt szeretné kicsit megtörni egy svéd kampány, amire a minap akadtam rá, és úgy gondoltam, hogy mindenképpen megosztom veletek, pár saját gondolattal megtoldva.

Ha őszintén magunkba nézünk mindannyian elő tudunk kotorni egy olyan kicsit negatív, csípős vagy szigorú véleményt amit mi dobtunk hölgytársainkra például az utcán, buliban vagy akárhol máshol.
Álszentség lenne azt állítani, hogy nem vagyunk túlontúl kritikusak a saját nemünkkel szemben, mert azok vagyunk! Elég csak egy versenyhelyzetre gondolni, amikor a kiszemelt férfiú egy és ugyanaz, és bár a döntés az erősebbik nem kezében van, a hölgyek azért így is kellőképpen megdolgoznak azért, hogy a másikra minél választékosabb jelzőket aggassanak, természetesen pár pletykával megtoldva….ezek vagyunk mi nők. Persze a kivétel erősíti a szabályt, mégis valahol azt érzem, az élete során egyszer mindenki beleesik ebbe a csapdába…
____

A versenyhelyzeten túl, a külső is kritikát szül.
Tudnunk kell magunkat is reálisan nézni, és bár nem szabad átesni a ló túloldalára, de jobb tudatában lenni saját hiányosságainknak, idegesítő szokásainknak, rossz tulajdonságainknak ugyanis csak így tudunk javítani ezeken, és lehetünk valamennyire hitelesek.
Nem azt mondom, hogy ha magunkat már jól tudjuk szidni, akkor már másokat is lehet, hanem arra, hogy ne mások szemében keressük csak a szálkát, hanem mindenek előtt a sajátunkban találjuk meg azt a kis szúrós apró faforgácsot, amitől néha annyira savanyú az a bizonyos szőlő.
Lábjegyzet: Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy sokszor már képes vagyok magamat külső szemlélőként figyelni és így könnyebben kordában tudom tartani hirtelen természetemet. Ami néha könnyen segít abban, hogy végre elszámoljak tízig, vagy az a fránya lakat csukva maradjon a számon…ez az én keresztem, de próbálkozom :]

Neked a divat mondja meg, hogy ki milyen is valójában? A különféle ruhadarabok hossza, a felhasznált anyagmennyiség mennyiben befolyásolja a véleményedet valaki másról?
Aki miniszoknyát vesz fel az csak kurva lehet? Ugyan…Nem egyszer inkább egy önbizalomhiányos, a saját útját még bőven kereső lányról van szó, aki a csordaszellem boldog tudatlanságában élve követi a pasikban „jártasabb” barátnőit. Bele se gondolva abba, hogy a kevesebb néha több, és a titokzatosság mennyire gyönyörködtet. Nem kell mindent megmutatni ahhoz, hogy egy nőnek legyen kisugárzása, minden valamirevaló férfi ezt tudja és érzi, és nem a szoknya hossza alapján választ magának hosszútávon párt vagy éppen feleséget.
A magassarkú szintén ez a kategória, bár azon katasztrófájáról nem is beszéljünk, amikor sokan már idő előtt sarkakra emelkednek és az aszfalt felett pár centivel lebegve, na jó inkább botorkálva próbálnak meg a végzet asszonyainak tűnni. Nem kell! Ahogy az is teljesen felesleges, hogy valakit egy sarok alapján ítéljünk meg, beállítottságtól függetlenül mindenki szeret nőies lenni, így nem feltétlen kell rögtön a skarlát betűt rádobni valakire akkor, ha ő egy már-már emberi használatra alkalmatlan cipőben teszi ezt. Nem a centiktől lesz valaki könnyű nőcske, és nem is egy garbótól lesz szende szűz.

Valóban nem mind arany ami fénylik, és a külső sem minden, ezt pedig szépen, lassan az évek múlásával meg is tanuljuk. Nem egy textildarab jelenti a személyiségünk teljes egészét, az csak egy szelet, egy maszk, egy jelmez, amihez sokszor csak egy jól eljátszott szerep társul.
Szóval…próbáljunk meg hallgatni az intuícióinkra, és a címkézést hagyjuk későbbre – már ha szükséges. Bár tény és való elhagyni sosem fogjuk, hisz nők vagyunk! :]