Gabriel García Márquez

Hosszú betegség után tegnap életének 87. évében elhunyt Gabriel García Márquez kolumbiai író. 
Az oldalon nem sűrűn találkozhattok ilyen jellegű postokkal, most viszont úgy érzem kivételt kell tennem.
Évek óta kering a világhálón egy állítólagos búcsúlevél amit sokan a híres szerző nevéhez kötnek, ám kicsit utánanéztem ennek az állítólagos írásnak és az Index cikkére hivatkozva azt kell mondjam, hogy bár megható és igaz gondolatok ezek, mégse Gabriel García Márquez tollából születtek.

Elkerülve a kalamajkát és a hibás tájékoztatás tényét, úgy gondoltam biztosabb lesz az, ha jómagam válogatok az író idézeteiből.

„A rajtunk most átvonuló zivatar annak előjele, hogy egünk nemsokára kiderül, s jobb napokat fogunk látni, mert lehetetlen, hogy akár a baj, akár a jó örökké tartson, s ebből az következik, hogy mivel a baj már soká tart, a jónak közel kell lennie.

Az igaz barát a kezedet fogja és a szívedet simítja.

Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted.

Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelentheted magát a világot.

Ha a szerelem ölne meg, nem fájna a halál.

A szív memóriája a rossz emlékeket kiveti magából, a jókat pedig felnagyítja, s ezzel a csalafintasággal érjük el, hogy el tudjuk viselni a múltat.

Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni.

A nosztalgia, mint mindig, kitörölte a rossz emlékeket, és megszépítette a jókat.

Egypercnyi kibékülés többet ér, mint egy életre szóló barátság.

Tudod, mit tanultam az elmúlt negyven évben? Hogy az égvilágon minden egy és ugyanaz a nóta. Menjünk vissza oda, ahonnan elindultunk, és kezdjük újra.

A szerelem a sorscsapások közepette megnő és megnemesedik.

Végül már csapongott az események között, de indulatok nélkül: mivel másra nem tudott gondolni, megtanult hidegen gondolkodni, hogy az elkerülhetetlen emlékek többé ne sértsék az érzékenységét.”

Nyugodjon Békében!