Az ismertség teher? De mekkora?

Az előző ‘Régi idők nyara‘ cikkemben említettem azt, hogy majd szeretnék hosszabban is kitérni arra a celebkultuszra ami napjainkat jellemzi. Hol is hagytam abba? Lássuk….

Ahogy azt már többször is olvashattátok – aki rendszeresen visszajár az oldalra talán tudja is – mindig azt mondom magamról, hogy nekem részben van egy ‘öreg lelkem’ is. A személyiségem azon fele, amely polcra téve napjaink klisés álomgyáros filmjeit, inkább az 50-es, 60-as évek mozijaiért rajong és a régi idők művészeiért….

Amikor ez még egészen másképp működött és nem alakult ki ennyire az a celeb mizéria ami ma van, természetesen akkor is voltak sikoltozó rajongók és autogramgyűjtő tömegek, mégis másként működött mindez. A változás ‘köszönhető’ többek közt a televíziózás, az internet és a különféle bulvárlapok elterjedésének is. Egy olyan világban élünk ahol már a kevés is elég ahhoz, hogy valaki légy. Nem kell se tehetségesnek, se különcnek lenned és talán itt korcsosult el ez az egész. A hazai celebszférára nem is szeretnék kitérni, mert úgy gondolom hasztalan erről akármit is írni. A tengerentúli szokásokba pedig nem látok olyan mélyen bele, hogy érdemben írhassak róla. Csak azt tudom elmondani amit kint New Yorkban személyesen láttam. Szinte minden sarkon, metróállomáson volt egy maréknyi ember akik híresek akartak lenni, táncoltak, énekeltek vagy csak simán CD-t osztogattak. Utóbbiakkal volt is szerencsénk beszélgetni is, ők a nyugati partról repültek a Nagy Almába azért, hogy egyszer híresek legyenek. Otthon hagyva a családjukat, gyerekeiket és az életüket, mindezt azért, hogy egész nap az utcán állva árulják pár dollárért demo albumjukat, irigylésre méltó optimizmussal az álmaik felé fordulva!

Elég abba belegondolni, hogy mennyi tehetséggondozó iskola van, és a Disney Channel százával ontja magából a táncos-énekes fiatalokat, és kint se könnyebb mert az esély 50-50, vagy fent vagy lent, de valahol tuti megakadsz. A hírnév fiatalokra gyakorolt átkáról pedig könyveket lehetne írni, hiszen alany lenne bőven. Vannak akiknek sikerül és világhírűek lesznek, vannak akik visszarázódnak a hétköznapokba és egy egyetemet elvégezve beállnak a dolgos hétköznapok forgatagába és van a megragadt réteg, azon fiatalok csoportja, akik a múlt dicső árnyékában élve, nem találják a helyüket a nagyvilágban. Akik még 30 évesen is azon merengenek, hogy 10 évesen milyen fényűző életet éltek.

 Justin Timberlakenek sikerült a Mickey-n túli élet (bal oldalt Ryan Gosling áll), az ő karrierje egy úton maradt és szépen lassan építette fel a szakma elismerését. Számos díjjal a háta mögött, elért egy olyan szintre, hogy a nevével szinte bármit el lehet adni. A színészvilágban ha körbenézünk is számtalan pozitív példa van. Leonardo DiCaprio szerintem korunk egyik legtehetségesebb színésze – bár ezt már számtalanszor leírtam – , aki a kisebb ámde nem kevésbé fontos szerepekből nőtte ki magát. A nyálas srác a Titanicból bebizonyította azt, hogy tud ő és mára már a férfiak se tartják cikinek ha egy Leos filmre váltanak jegyet a mozik pénztárában.

Lindsay Lohan például fent maradt – bár ez is csak nézőpont kérdése – de milyen áron? Mára már inkább saját maga árnyéka és az irigykedő tekintetek helyett, inkább lesajnáló pillantásokat kap. Csak remélni tudom, hogy visszatér arra az útra ahol mindig sütött számára a nap. Britney is elég kemény válságon esett át néhány éve, és pár morbid fogadást is lehetett kötni arra, hogy vajon megéli-e a következő évet?! Nos tudjuk nagyon jól, hogy sikerült a saját démonjait leküzdenie, és bár karrierje nem olyan felfelé ívelő mint mondjuk 10 éve volt, de még mindig nagy névnek számít a szakmában.

Macaulay Culkin volt a 90-es évek abszolút cukija, majd felnőtt és egy átlagos kamasz lett belőle. Aki mára egy megkeseredett 30-as férfivá vált és a magazinok a különféle alkohol- és drogproblémáiról cikkeznek.

Az egésznek pedig vannak szomorú sötét oldalai is. Nem tudom mennyire emlékeztek a Katicák című filmre. Kislányként imádtam és rajongtam a benne szereplő Jonathan Brandis-ért. Aki nem mellékesen a Végtelen történet 2. részével került be a köztudatba. Sajnos 2003. novemberében öngyilkosságot kísérelt meg, amibe később kórházi ágyán bele is halt. Bár búcsúlevelet nem hagyott, barátai azt nyilatkozták, hogy nem tudta feldolgozni hanyatló karrierjét ezért inni kezdett majd idővel a halálban látta az egyetlen kiutat. 27 éves volt!

És ez csak egy az ezerből, sokan a kábítószerektől várják azt az önfeledt boldogságot, amit egykor szép múltú karrierjük adott meg.

Visszatérve a keserűbb soroktól, természetesen ezekből a celeblavinákból táplálkozunk mi is, mind pletyka, mind divat, mind egyéb fronton. Milliók élnek ‘belőlük’: ismert emberek hétköznapjaiból, öröméből, bánatából. Ez persze egy lebutított példa de sajnos minden szava igaz! A különféle közösségi oldalak pedig, még több bepillantást engednek a hírességek életébe, ami persze az ő saját döntésük, de sokuknál ezen fotók is általában valamely pletykaoldal címlapján landolnak. Aki jól tudja kezelni ezen helyzeteket, azok nevetve túllépnek, akik nem azoknál pedig szerepet kapnak a különféle függőségek és balhés átbulizott éjszakák.

De nem kell se színésznek, se énekesnek, se reality hősnek lenniük ahhoz, hogy emberek milliói kövessék őket. Napjainkra számos külföldi blogger is bekerült a ‘celebek’ táborába, sokan már abból élnek, hogy divatbemutatókra járnak, különféle divatházak ruháiban vonulnak és a világ számos pontján jobbnál-jobb outfit képek készülnek róluk, a rajongói oldalakról nem is beszélve. Ők viszont szerencsére megálltak ennél a pontnál és nem kerülnek fel róluk elvonókról szóló hírek, vagy görbe éjszakákat megörökítő képek sehova se – pontosabban nem tudok róla. Ez viszont már egy másik téma, amiről már korábban elmélkedtem, akit érdekel az ide kattintva olvashatja el egy régebbi cikkemet.

Így hát végszóként csak annyit, hogy a pénz tényleg nem minden….(legalábbis szerintem)

xxxxoooo

kerubina

(képek forrása: hir7.com, teenidols4you.com, fanpop.com, pinterest.com)