Gondolkodtál már azon, hogy Neked mi az álommunkád? Egyáltalán létezik ilyen?

Amikor 6 évesen megkérdezik tőlünk mik szeretnénk lenni, sokan kicsit elrugaszkodva a valóságtól olyan ’szakmákat’ említenek meg mint a királylány vagy éppen a sárkányölő lovag. Aztán eltelik 10 év és a gimnázium éveit taposva már egészen másképpen látjuk a dolgokat, nem feltétlen reálisan de egészen biztosan másképp. Emlékszem engem rengeteg minden érdekelt, de a toplista első helyén a történelem csücsült, nem tudtam egészen pontosan, hogy mihez is kezdhetnék vele, de imádtam. Először az jutott eszembe régész leszek, de a felvételi arányokat látva megtántorodtam – igazán sohasem hittem abban, hogy nekem ez sikerülhet, már tudom hülyeség volt kishitűnek lenni.
Az évek pedig elrepülnek és a gimnázium után ott az a bizonyos válaszút, merre tovább. A szüleink, a minket körülvevő közeg és a társadalom jelentős része, azt az elvet vallja, hogy középiskola után azonnal tovább kell tanulni….Ez pedig hatalmas nyomást jelent sokaknak!

Mikor jön el az az életkor amikor már tudjuk mi is a mi utunk? Van olyan, aki amikor már megtanul járni, biztos elképzelése van arról mi érdekli, valaki pedig úgy, hogy még a húszas éveiben se érzi biztosnak egyik irányt se. Te melyik csoportba tartozol?

224513_4187140681883_1310654197_n_large

Pont a minap beszélgettem egy kedves ismerősömmel arról, hogy mennyire nehéz megtalálni a helyünket – nem csak itthon, hanem az egész világon. Azért mert utálsz itt élni, az sajnos nem jelenti azt, hogy máshol jobb lesz majd. Persze benne van a pakliban, hogy igen, de a mérleg leginkább egálban áll. Egy új helyen, új életet kezdeni nem könnyű, mielőtt kimennél mindenképpen járj utána mindennek amit tudni érdemes arról, hogy kint mi vár majd Rád! A pénz remek mézesmadzag hiszen ki ne szeretne sokat keresni? Viszont nem mindegy, milyen munkával keresed meg azt és mennyire fér bele az élképzeléseidbe.

Jó lenne ha a gimnázium után, sokan megengedhetnék maguknak – a jelenlegi helyzetben sajnos ez nincs így -, hogy 1 évig külföldön éljenek így nem csak nyelvet de önállóságot is tanulnának és mikor hazajönnek már sokkal tisztább lenne a kép a jövőjüket illetően. Amikor egyedül vagyunk és csak kevés emberre – vagy egyre sem – támaszkodhatunk igazán, akkor van időnk magunkba nézni és azon gondolkodni kik is vagyunk valójában és mi érdekel. (Korábban már írtam arról, hogy miért ne féljetek egyedül lenni. Ha érdekel itt elolvashatod!)

______

Az évek előrehaladtával természetesen változunk, a minket körülvevő emberek egy része lecserélődik ami szintúgy befolyásolja a világképünket, a személyiségünk pedig folyamatosan alakul és ez formál minket. Ezért van az, hogy minden életszakaszban mást gondolunk magunkról és mást tartunk fontosnak. Gondolj bele mennyire utáltad a gimit, az eltelt évek viszont megszépítik az emlékét, nekem személy szerint nagyon hiányzik :]

Az álommunka/hivatás keveseknek adódik meg, hiszen ahogy telik az idő, sokan letesznek az álmaikról, a kötelezettségek javára és szépen lassan feladnak mindent amiben hittek. Szerintem ez rossz út! Úgy értem, azért mert olyan helyre jársz be éppen reggelente, ami nem szerepelt a 10 évvel ezelőtti tervedben, attól az még nem zsákutca és nem kell ott ragadnod életed végégig. Tekints úgy rá mint egy átmeneti állomásra, ahol kicsit elidőzöl és akár pénzt gyűjtesz amíg továbbindulsz. Legyen mindig erőd ahhoz, hogy keresgélj és ha valami jobbat találsz jelentkezz rá. Persze sok idő míg megtalálod azt a szakmát ami Te vagy, de a befektetett energia meg fog térülni, ebben egészen biztos vagyok.

elevator-success-take-stairs_large
Az eddigi tapasztalataim után a következőket tudom mondani Neked…
Gondold át mi érdekel, miben tudnál kiteljesedni! Sokan ilyenkor azt mondjátok például, hogy a divat pedig az sokkal több a ruhák szereteténél! Aki csak a csillogó pompát látja benne, annak azt kell mondjam tegyen le róla. A szakmában dolgozók tudnának mesélni arról, hogy mennyi alázatot és munkát igényel ez a terület.
Visszatérve az kiindulóponthoz, mikor átgondoltad mi is az amiben eltudod magad képzelni akár az elkövetkezendő évtizedekben is, nézz utána hol lehet ilyet tanulni és a különféle képzésekről, hogyan vélekednek mások. Fontos utánajárni alaposan, hiszen a szüleid nem biztos, hogy támogatják majd a terveidet és fel kell arra készülni, hogy minden ponton meggyőzd őket.
Ha inkább munkába állsz mert a pénz fontosabb, akkor se add fel azt ami érdekel. Így jártam én is, elvégeztem az iskolát, hogy ne legyen többé teher a vállamon, de nem adtam fel az álmaimat és belekezdtem az írásba (nehéz volt kitartani mellette, de végül legyőztem a negatív hullámokat). Bár a munkám még köszönőviszonyban sincs a távlati terveimmel, úgy vagyok vele, hogy jelenleg megfelel. Közben pedig építem az életem másik felét, többek közt azzal, hogy blogolok. Ennek az oldalnak köszönhetem ugyanis, hogy immáron lassan 1,5 éve tagja vagyok a Fashionfave csapatának és körülbelül 1 hónapja a Lovefashion is megkeresett, így már mondhatjuk azt, hogy arrafelé is ‘terjeszkedem’.
Kezdj el dolgozni, de közben apró lépésekben haladj az eltervezett utadon, mindig légy résen és ha olyan álláshirdetést látsz ami már kicsit közelebb van az távlati elképzeléseidhez, jelentkezz! Ne várj arra, hogy mások melletted álljanak mindig és támogassanak, mert az idő sürget és ha az álommunkát szeretnéd megkapni, akkor az áldozatokkal és egy csipetnyi önállósággal is jár.
Ne érdekeljen soha az, hogy a körülötted lévők mit tartanak hülyeségnek és lehetetlennek! Akkor is próbáld meg! Ne félj az ismeretlentől, mert aki folyton visszahátrál az soha nem fogja elérni az álmát. Sok ember szerencsével lesz gazdag, sokan pedig beleszületnek, de a legtöbben talpraesettek voltak és kemény munkával építették fel azokat a nagy cégeket, melyeknek neveit ma már millióan ismerik.
A ‘PatóPálúr’ effektus sem jövedelmező, mert még fel se ocsúdtál és már vége is az évnek, az elvesztegetett időt pedig sehogyan se szerezheted vissza. Nehogy abba a hibába ess, hogy évtizedeket töltesz a biztos miatt egy olyan helyen, amit szívből utálsz, mert ez kihat majd az egész életedre.
Apropó idő! Bár 24 óra mindenre nem elég, mégis ha fáradt is vagy ne hagyd, hogy felülkerekedjen rajtad. Például ha blogolásba fogtál, akkor legyen minden nap egy kis időd arra, hogy írjál, akár a napodról vagy bármi másról. A színjátszás érdekel? Ha van egy kis időd, akkor olvass ezzel kapcsolatos magazinokat, menj el színházba vagy egy amatőr társulathoz. Próbálj meg bekerülni különféle berkekbe és ki tudja idővel lehet kapsz valami apró szerepet egy darabban – lehet mellékszerep lesz és képzettséged sincs hozzá, de első lökésnek éppen megfelelő. Mert minden kicsi számít, ugyanis ezek az apró dolgok megsokasodnak és egy nagy egészet alkotva megformázzák azt a képet amit Te valamikor elképzeltél magadról és hidd el nagyon büszke leszel majd magadra :]

dream-job-now

Felnőni néha nehezebb mint gondolnánk, túl sok kötelezettséggel és feladattal jár. Számos olyan dolgot várnak el tőlünk, amikben a szívünk mélyén mi se vagyunk biztosak. A külvilágnak ezt viszont nem kell látnia! Legyetek talpraesettek és ne féljetek soha önmagatok lenni. Mások véleménye nem számít és mulandó.
Gondolj bele, leszerepelsz egy állásinterjún, lehet kudarcként éled meg ami rendben is van. Viszont ne őrlődj rajta heteken át, mert azok az emberek akik téged akkor és ott meginterjúztattak nem ismernek igazán és pár óra múlva még emlékezni se fognak arra, hogy miket válaszoltál a különféle kérdéseikre!
Éppen ezért ne ragadjatok le egy-egy ‘bukásnál’, hanem menjetek tovább a következő szintre és lehet sok akna lesz még, viszont gondolj bele lehetetlen, hogy ne soha ne legyen jó! Minden rajtatok múlik, a gondolataitokkal sokkal többet tehettek magatokért mint azt hinnétek és nem kerül semmibe se ;]

____

“Légy akárki, csinálj akármit, ha valamit igazán akarsz, az azért van, mert ez a kívánság a Mindenség lelkében született meg. Ez a te küldetésed a földön.” Paulo Coelho: Az alkimista

xxxxoooo

kerubina