Filmajánló – 7 – kerubinastyle.com

Olyan régen volt filmajánló, hogy a dolog már magáért kiáltott!
Az utóbbi időben jó pár alkotást láttam, így most megosztom veletek mindet!

Looper – A jövő gyilkosa

Az időutazós filmek nem tartoznak annyira a lányos alkotások közé, mégis izgatottan vártam eme darabot. Bruce Willis neve már szinte egyet jelent a sikerrel, hiszen ki ne szeretné a jó öreg Bruce-t?!
A film leírásával senkit se untatnék, ugyanis azt bármely oldalon elolvashatjátok. Inkább elmesélem azt nekem miért tetszett. Mert Joseph Gordon-Levitt – most már lassan biztosan kijelenthető – egy piszkosul jó színész, minderre persze rátesz még a maszkmester munkája is, de azért aki látta az tudja miről beszélek. Néhol már félelmetes hasonlósággal húzogatja a száját és a szemöldökét, aminek köszönhetően hirtelen az az érzés fog el, hogy Bruce ül ott a székben. Aki nem érti miről beszélek de kíváncsivá tettem azt mindenképpen nézze meg ezt az alkotást, ami a maga 118 perce alatt egyszer se volt unalmas – számomra.

Blue Valentine

Sokat hallottam már erről a filmről, ezért mikor beteg voltam alkalmam nyílt arra, hogy megnézzem. Nem is tudom igazból hol kezdjem. Minden szerelem nehéz, minden kapcsolat nehéz és az elválás pedig még nehezebb. Ezen tényeket a film egyetlen ponton se cáfolja meg sőt…
Nem árulok el sokat azzal, hogy ez a már-már művészi alkotás egy férfi és egy nő kapcsolatát mutatja be, a kezdeti lángolástól a parázs kihunytáig. Közben pedig ugrálva az időben minden szakaszból kapunk egy kis szeletet. Igen mint az 500 nap nyárban is, csak ott kicsit könnyedebb volt a körítés, itt nem. Számomra az egész film picit szomorú, még akkor is amikor szerelmük csúcsán voltak – ha egyáltalán mindketten ott voltak.
A színészi játék viszont nagyon jó, bár Michelle Williams és Ryan Gosling személyével nem lehet nagyon mellényúlni, még akkor se ha az nem egy vattacukros rózsaszín film és talán ettől lesz annyira valódi és emberi.

A szabadság útjai

A Titanic óta tudjuk, hogy sokan igénylik azt, hogy Leonardo DiCaprio és Kate Winslet ismét közös filmben szerepeljen. Ezen álmuk pedig valóra is vált már 2008-ban. Nekem viszont sajnos csak most volt időm leülni és megnézni ezt a művet.
Mr DiCaprioról már jó ideje sejthető, hogy nem rossz színész és valamikor minimum egy Oscar-díj boldog tulajdonosa lesz. Ebben a moziban is hozza azt a remek alakítást amit már megszokhattunk tőle, annyira kényelmesen játssza az átlag dolgozó amerikai férfi szerepét, hogy néhol már elhittem ez a valóság.
A képlet itt is hasonló férfi+nő=házasság —> gyerekek!
Boldogság? Elvétve! Elégedettség? Elvétve! Fásultság? Annál inkább!
Egy kapcsolat fenntartása sokkal nagyobb feladat mind azt sokan gondolnák, filmünk szereplőinek is ezzel kell szembenéznie és azzal hogy az egyhangúság ellen tenni kell! Sikerül-e nekik? Akit érdekel az mindenképpen nézze meg!
A film során valami végig lóg a levegőben és mikor már eltelik egy óra sejthető az, hogy ismét valaminek életszaga van. Lehet unalmas már tőlem, de itt is igazán őszinte tények hangzanak arról, hogy hogyan is éljünk ezt az egyetlen nem kért, hanem kapott életünket. Az adódó lehetőségekkel pedig mennyire könnyelműen és lemondóan bánunk, talán még ki is nevetjük azt. Valóban így kell tenni?

Szerencsecsillag

Lecsengett Zac Efron High School Musical-es korszaka már jó régen, azóta számos film van a háta mögött, éppen ezért érdekelt az, hogy mit tud. A Leo-s pályából kiindulva – Titanic idején mindenki leírta, most pedig nem győzik dicsérni – úgy voltam vele, hogy Zac is lehet egy szunnyadó tehetség csak idő kell neki míg megérik a felnőtt filmekre.
A Szerencsecsillag pedig elég felnőtt alkotás, már ami a történetét illeti. Annyira egyszerűen halad az egész sztori előre, hogy a végkimenetele már 20 perc után érezhető.
101 perces hollowoodi klisés csoda. Nem kaptam tőle semmi pluszt, Mr Efron se győzött meg arról, hogy a külső mögött több van! Sajnálom, talán máskor…
A szerelmes filmek kedvelőinek viszont ajánlom, egy esős vasárnapi délutánra pont megfelel egy tál popcorn társaságában. Ne a pasitokkal nézzétek mert szegény elfog aludni fél óra után, ez tuti!!

A felhők fölött 3 méterrel 1-2.

Az amerikai filmek kiismerhetősége miatt kezdtem el megszeretni az európai alkotásokat. A spanyol darabok pedig már egy jó ideje szívem csücskei.
A jelen esetben ‘tárgyalt’ film főszereplője Mario Casas már régóta rákerült a radaromra, ugyanis a Bárka című sorozat lelkes nézője vagyok – ha nem hallottatok róla, akkor érdemes rákeresni erre a sci-fi sorozatra, ami már a 3. évadját tapossa.
A felhők felett 3 méterrel lehet kicsit nyálas sokaknak, mégis úgy gondolom engem éppen azért fogott meg mert egy cseppet sem nyálas, az egész olyan amilyen egy igazi hús-vér szerelem.
A színészi játék lehet néhol eltúlzott, vagy túl amatőr, számomra az egész pont jó volt, sehol sem éreztem, hogy teher lenne. Akik még nem élték át a szerelmet azoknak mindenképpen ajánlom ezt a filmet – csak a realitások végett-, akik pedig már túl vannak rajta, nekik pedig éppen azért mert ismerős a helyzet és mosolyra (vagy könnyre?) fakasztó a történet.
A cím lehet hogy a szárnyaló szerelmet tükrözi, a sztori mégis a földön marad 0.00 milliméterrel, nincsenek csodás fordulatok, se slágerekkel tarkított klisék, csak maga az a színfal ami közt mi is élünk, fáj az aminek fájnia kell és éppen ezért jó!
Már-már unalmasan mondjam azt, hogy ez a film is azért tetszett mert életszagú? Hát jó, akkor mondom :]

Rém hangosan és irtó közel

A történet egyik szeglete közelebbről is érint, éppen ezért az ilyen témájú filmek mindig felkeltik az érdeklődésemet.
Sokan azt mondják, hogy egy újabb 9/11-es alkotás, pedig nem. Ez a film sokkal többről szól. Az elengedésről, az elfogadásról, a megbocsájtásról, a titkokról és arról, hogy mindannyian más életet élünk mégis egyetlen apró dolog képes megváltoztatni sok mindent. Ismeretlenül is segíthetjük egymást, főleg ha ez nekünk semmibe se kerül!!
Lehet túl szentimentális vagyok és azért tetszett a film…nem tudom, a lényeg az, hogy nyugodt szívvel ajánlom azoknak akik képesek a felszín mögé nézni és látni!

___