Olyan sokat gondolkodtam ezen és még nem írtam róla, hogy melyik korban élnék legszívesebben?!….

Szerintem már Ti is sokszor gondolkodtatok azon – akár egy filmet nézve – hogy milyen szívesen élnétek az adott évtizedben. A divat retro hullámai, és a folytonos ismétlődések (20-30 évente), pedig még jobban rásegítenek erre az érzésre. Újra régi képek kerülnek modern magazinok hasábjaira, vagy különböző editorialok inspirálódnak  belőlük és a filmek is előszeretettel utaztatnak el minket különböző korszakokba.

Kicsi korom óta rajongtam a történelemért és nagyon sokáig régész akartam lenni, de az életem sajnos máshogy alakult. A történelem szeretete viszont egy picit sem apadt bennem. A mai napig a kedvenceim közé tartoznak az ilyen témájú filmek és sorozatok.
Talán ezért is említeném elsőként ‘élnék akkor korként’ a 15-16. századot.
A középkor vége felé járunk már, a világ számos országa fejlődésnek indul, Amerika felfedezése pedig még jobban lendít ezen. A királyi várakat nézegetve, csak ámulok, pedig nem kimondottan szép egyik sem, mégis milyen jó lehetett akkoriban ezen falak közt élni. Persze a telek hidegek voltak és higiéniai adottságok sem a legmegfelelőbbek, mégis van bennük valami ‘vonzó’….Természetesen az érem másik oldalán ott van az a nyomor amiben a szegények éltek – ők nyilván nem így vélekednének az adott korról mint én.

Castle of Coca


S persze a Tudorok sorozat erre az érzésre még jobban rátett. Akkor is ha sokan támadják, a készítőit – ugyanis a számos tárgyi tévedés mellett, vannak bakik a ruhák és a díszletekben is.

(http://www.ehow.com)

Kicsit tovább repülve ugorjunk jó pár évet és jöjjön a 19. század második fele és a 20. század eleje ( az I. VH előtti évtized). Az ipar rohamosan fejlődött és vele együtt a a városok nagysága és az emberek gondolkodása is megváltozott.

Ha az előzőnél a Tudorokat emeltem ki, akkor itt szeretnék kitérni Sissi-re, hivatalos nevén Erzsébet osztrák császárné, magyar királynéra, akinek életét filmre – pontosabban filmsorozatra – is vitték, a gyönyörű Romy Schneider főszereplésével.



De talán a legnagyobb hatással olyan sorozatok voltak rám mint a Váratlan utazás, Anna és A farm ahol élünk. Az első két széria Kanada egyik kis tartományában Prince Edward-sziget-én játszódik, míg utóbbi az Egyesült Államokban azon belül is Minnesota államában.
A felhőtlen, réten futkorászós, télen a nappaliban a tűz előtt összegyűlő és beszélgető, de minden Facebook-tól, mobiltelefontól és világhálótól mentes boldog gyermekkor képei ezek. Lehet nem is a kor, hanem a filmek ‘díszletekbe’ rendezett, részben megtörtént eseteket feldolgozó világa vonzóbb számomra inkább…ki tudja.


A harmadik korszak kiválasztása talán a legnehezebb! Az nyilvánvaló, hogy a 20. századból ragadok ki majd egy időszakot, csak hát melyiket? Szinte minden évtizedre jutott valami neves színész/színésznő, film, divattervező vagy stílus, amiért mai napig rajongunk.
Végül az 50-es, 60-as évek mellett teszem le a voksomat, azon belül is leginkább az Egyesül Államokra.

(http://www.boxonbox.com)

A görkoris büfés, lófarkos, pörgőszoknyás, szuper ruhák korszaka mellett. Szerintem már meg is jelent előttetek a Grease egyik jelenete. Furamód a film nekem annyira nem tetszett, a látvány viszont annál inkább. Ezekben az évtizedekben olyan neves zenészek táncoltatták meg az embereket többek közt, mint Richie Valens, Jerry Lee Lewis, Elvis vagy Buddy Holly. Ne feledkezzünk meg egyik nagy kedvencemről Johnny Cash-ről sem, aki inkább más közönségnek játszott, de szintúgy született zseni volt. Lehet sokatoknak a fent említett úriemberek neve nem sokat mond, de érdemes rájuk keresni youtubeon, s hamar bólogatnátok, hogy igen ezt dalt ismerem.


Korábban már írtam ITT a Segítség című filmről, ami remekül mutatja be a 60-as évek amerikájának minden társadalmi jellemzőjét. Ahogy a Brad Pitt nevével fémjelzett Élet fája is remekül repít minket vissza 50 évvel ezelőttre…bár a történet szempontjából, talán itt nem is fontos.



Könnyű játszadozni a gondolattal, hogy mikor élnék és hol, de sajnos ennyiben ki is merül mindez. Bár lehet nem sajnos, hiszen ez a sok elektromos kütyü, a hangos filmek és a világháló teszi lehetővé azt, hogy ezen letűnt korokba betekintést nyerhessünk. Hiszen a Google segítségével ma már mindent megtalálhatunk, a filmek pedig ük-, déd- és nagyszüleink által élt évszázadok és tizedek emlékeit viszik vászonra,  jól megtervezett díszletekkel és kosztümökkel. A modernizáció nélkül mindezek pedig nem lennének, ahogy ez a blog sem és valószínűleg Ti se olvasnátok ezt a cikket- ahogy most teszitek. Maradna különböző városi, falusi lapok ‘női rovata’ ahol havonta egyszer/kétszer írhatnék Nektek, ha írhatnék. Mert az is lehet, hogy a kor eszméje nem tenné ezt lehetővé, mivel nő vagyok, és az én dolgom nem a tanulás vagy az írás, hanem a gyereknevelés és a házimunka. Ezekbe belegondolva, pedig sokkal jobb helyzetbe vagyunk mi nők most, mint elődeink voltak több száz évvel ezelőtt – mert merhetünk nyíltan gondolkodni, öltözködni és élni.
Élni pedig nagyon jó, mindegy melyik korban, vagy eszmében tesszük. Mert egy tartalmas élet, legalább annyi emléket gyűjt fel bennünk mint egy jó film, s ezt a filmet MI MAGUNK rendezzük és MI alakítjuk olyanná amilyenné szeretnénk, s talán ez teszi a legjobbá azt a kort amiben éppen most vagyunk!

xxxxoooo
kerubina