A második lépés… – MyProtein!

Jó ideje már annak, hogy beszámoltam nektek arról a minimális életmódváltásról amibe az utóbbi időben kezdtem, és már egy ideje érett a második rész bennem, így most következzen ez!

Sokat gondolkodtam azon, hogy mit is írhatnék nektek! Kezdjem el sorolni a mindennapjaimat, és az edzésterveimet? Nem hiszem, hogy ez bárkit is érdekelne, meg nem is érezném magaménak az egész helyzetet. Profi sose leszek a témában, így azt gondolom kicsit hiteltelen az is, ha nekiállok itt vizet prédikálni. Szóval lehet, hogy most kicsit csapongó leszek néhol, de szerintem úgy a legjobb, ha csak leírom azt ami így hirtelen bennem van, ahogy régen is mindig tettem :]

_____

Eszembe jutott, hogy majd fotókkal dokumentálom a változást, has előtte-has utána és a többi, de rájöttem, hogy nagyon nem megy ez nekem! Távol áll tőlem, és egy percig se szeretnék olyan munkát/bejegyzést kiadni a kezeim közül aminek akár egy betűje is idegen lenne attól aki én vagyok.
Ebbe a „változásba” elsősorban magam miatt léptem, és nem azért, hogy feszengve pózoljak tükrök előtt, archiválva egy olyan folyamatot ami esetemben nem feltétlen tartozik a „hűűű” kategóriába. Így a cikkben látható fotók a maximumok amiket még erőlködés nélkülinek érzek, és amiket bátran közszemlére merek tenni a világháló nagy nyilvánossága előtt.

Sose voltam egy „jojó effektus” alkat, szerencsésnek mondanám magam, mert eddig nem kellett megküzdenem a súlyfelesleg mumusaival. Viszont javíthatatlanul kritikus lévén, éppen azért kezdtem hozzá ehhez az egészhez, hogy picit változtassak a testem azon pontjain amiken megfelelő idő-, és energia ráfordítással lehet, és szerintem kéne is (meg persze valahol a lelki béke titka is érdekelt)!
Az eredményt pedig – amit háromféle mozgásforma ad, heti átlagosan ötször – már én is látom, szépen lassan alakulok át, formálódom, nyúlok, tisztulok minden formában, és ezért úgy gondolom a testem is hálás (a lelkemről nem is beszélve, de az már egy másik, kicsit összetettebb témakör szerintem, így most hagyjuk is).
____

Természetesen próbálok a táplálkozásra is figyelni, és meg kell mondjam, hogy egész életemben nem ettem annyi túrót, és csirkemellet mint amennyit az elmúlt két hónapban.
Egyelőre még jól bírom – magamhoz képest -, ugyanis aki jól ismer az tudja (hogy nem rajongok a csirkemellért, de ez most mellékes), hogy imádok enni, és imádok jókat enni, így szégyen nem szégyen, nem akarok és nem is fogok nemet mondani a finom falatokra.
Nincs precízen bevezetett menete annak, hogy mikor jöhetnek a „csaló órák”, vagy mikor nem, ha úgy jön ki a lépés, hát akkor? Ez van…
Nem omlok össze ha többet eszem mint amennyit lehetne (ezt a kifejezést eleve nem szeretem). A kalóriákat sose számoltam, és nem is most fogom elkezdeni! Egész egyszerűen hiszek abban, hogy ha odafigyelek a táplálkozásomra, „jut is, marad is” alapon akkor nem lehet gond, hiszen semmi értelmét nem látom annak az sanyargatásnak amikbe egyesek önként taszítják magukat, minek lányok?!?

Most Popper Péter egyik előadása jut az eszembe, ahol arról beszélt, hogy milyen érdekes: „ez az állítólagos magas kultúra, akik mi vagyunk” ezt mennyire meg tudja kavarni a mániákusság ami körüllengi az ételekhez való hozzáállásunkat, ha nem ízlik akkor is megesszük, megisszuk mert egészséges! A fia egyszer elkeveredett egy olyan társaságba ahol, mindenki görcsösen figyelt arra, hogy mit és mikor eszik, ami után ő csak annyit mondott, hogy: „Apa nagyon érdekes, de hát nem telhet el azzal az életem, hogy a kajámat készítem!”…
Valahogy én is így gondolom ezt! Az élet tényleg túl rövid, és köztes megoldások pedig mindig is léteztek, ez alól pedig nincs kivétel!
Kár önámításba kezdeni, és azt hinni, hogy kis éhezéssel, pár csoda-fogyi bogyóval pár hónap alatt Victoria’s Secret magaslatokban találjuk magunkat, ugyanis mozgás nélkül az egész semmit sem ér! Itt több tényező együttes alkalmazása az, ami eredményeket hozhat!
Nem szeretnék senkinek semmit se ajánlani, vagy bármiről is lebeszélni, csak azt tudom, hogy amibe belefogtam, és amiben most vagyok ez jó! Szeretem! És azt érzem, hogy most végre boldog vagyok, hiszen ez az egész folyamat, ez az örömteli érzés, az élet más területeire is kihat, és halmozottan jön vissza a jó…..és ez nagyon jó!
Boldogsággal tölt el, minden apró lépés ami magában hordozza a változás azon szelét, amit bár még csak a távolból, de már érzek, és azt gondolom ezért már megéri!

___

Így röviden és tömören befejezésül jöjjön az én személyes ‘rövid receptem’, íme:
Reggel 5 mg BCAA-t összekeverek a shakerben körülbelül egy pohár vízzel, majd hozzáadom egy citrom/fél citrom levét, és egy kávéskanál útifű maghéjat, és még éhgyomorra beveszek egy CLA kapszulát. Edzés előtt, alatt és után jöhet a jól megszokott 5-5-5 mg BCAA, és az estém fénypontja a nap zárásaként a csokis protein.
Tökéletesen elégedett vagyok a Myprotein termékeivel, olyannyira hogy most rendelem az újabb adag szeretetcsomagot tőlük, néha engem is meglep ez az elszántság, de kihasználom, és élek vele ameddig ennyire erősen mocorog bennem ez a fura érzés, ami remélem nem hagy magamra még jó ideig :]

A cikk első részét IDE kattintva olvashatod, és biztos vagyok benne, hogy idővel lesz majd harmadik felvonás is!

Bármilyen kérés, óhaj, sóhaj esetén írj a kerubinabmb@gmail.com címre, vagy….

…a következő helyeken megtalálsz
Facebook  Twitter  Instagram  Tumblr  Lookbook