Oscar előtt – filmek után #1 / 2016

Tavaly már elkezdtem ezt a sorozatot, így idén folytatnám!

Filmajánló mindig is volt az oldalon, de az Oscar körüli felhajtás kicsit átírta ezt a dolgot, és a díjkiosztó közeledtével próbálok minél több alkotást bemutatni nektek. Bár az arany szobrocska sokak szerint nem olyan nívós mint a különféle európai filmfesztiválok díjai, azért még mindig az egyik leghíresebb és legnagyobb húzónév ha filmgyártásról van szó, így nem árt képben lenni a jelölt filmek esetében.

Steve Jobs

Azt gondolom napjaink nagy slágereinek az atyját senkinek se kell bemutatni. A film pedig életének három szakaszába kalauzol el minket 1984-be, 1988-ba és 1998-ba. Nincsenek töltelékjelenetek amik bemutatnák a 80-as évek nyugati partjának életérzését, a készítők megpróbáltak szinte végig a négy fal közt maradva csak a lényeget bemutatni.
Értem én Michael Fassbender szerepét, vagyis mégse! Persze nem szükségszerű egy életrajzi filmben klónokat alkalmazni, de azért az úriember még jóindulattal se mondható egy kiköpött Steve Jobs hasonmásnak.
Volt szerencsém (ha egy gyenge film esetében életképes ez a kifejezés) látni a másik Jobs filmet is, ahol Ashton Kutcher formálta meg a mestert, és bár az egész alkotás harmatgyenge, mégis Mila Kunis ura azért külcsín szempontjából kicsit jobban megidézte az Apple híres mogulját….de persze a külső nem minden, tudjuk, tudjuk…
Visszakanyarodva a filmhez, hát….Kate Winslet jól hozta Joanna Hoffman karakterét, aki Steve Jobs jobb keze volt, az 1998-as fejezetig szinte el is felejtettem, hogy a híres színésznőt látom. Michael Fassbender jó-jó de nem éreztem belül semmi robbanást a film után.

Jelölések: Legjobb Színész – Michael Fassbender, Legjobb női mellékszereplő – Kate Winslet

steve

Spotlight

A film igaz történet alapján készült, és egy bostoni újság oknyomozó rovatának egyik legjelentősebb munkáját mutatja be.
Röviden: A Boston Globe új főszerkesztőt kap, aki úgy gondolja, hogy ideje lenne kicsit felpörgetni a dolgokat, és olyan témáról söpri le a port, ami mondhatni elég kényes: a helyi papok által elkövetett gyermekmolesztálásokról. Egy maroknyi csapat (Mar Ruffalo, Michael Keaton, Rachel McAdams) pedig el is kezdi felgöngyölíteni ezeket a szálakat, ami által nem csak több száz titokra derül fény, de valahol az ő világnézetük is megváltozik.
A valós események megfilmesítése mindig dívik lesz, a témák szinte kifogyhatatlanok, az akadémia tagjai pedig szeretik ezt a műfajt, szóval a filmstúdiók örömmel lapátolják a dollármilliókat egy-egy ilyen alkotásba. (Jó példa erre az is, hogy a ma bemutatott három alkotás mind megtörtént esetet dolgoz fel.)
Tetszett a film hangulata, nem voltak benne felesleges pontok, a maga 128 percével pedig tökéletes illeszkedik a jól megszokott hosszhoz. Lehet az akadémia tagjainak több kell majd mint egy „necces” téma?! Kiderül! Mindenesetre örülök annak, hogy az álomgyár ismét felfedezte magának Michael Keaton-t és a tavalyi Birdman után tényleg kilépett a feledés homályából.

Jelölések: Legjobb film, Legjobb rendező – Tom McCarthy, Legjobb férfi mellékszereplő – Mark Ruffalo, Legjobb női mellékszereplő – Rachel McAdams, Legjobb eredeti forgatókönyv- Tom McCarthy, Legjobb vágás – Tom McArdle

The Revenant

Talán az év egyik legjobban várt filmje volt, szinte mindenki már látatlanul is Leonak adta azt a bizonyos elérhetetlennek tűnő Oscart. Meg is szenvedett érte azt kell, hogy mondjam. Még akkor is ha a filmben beszéd helyett leginkább kúszik, eszik, tűz mellett ül, hörög, nyög és nem adja fel. A színészi játék pedig tudjuk jól, hogy nem a jól megírt és bemagolt szövegekben rejlik, hanem abban hogy az adott színész miként prezentálja nekünk mindazt a benne szunnyadó tehetséget amivel együtt született. Leo pedig ebben vérprofi volt, mondom úgy ezt, hogy nekem nem ezen alakítása tetszett eddig a legjobban. Számtalan jó filmmel a háta mögött vágott neki egy újfent nagy falatnak, egy indokolatlanul alábecsült színész, aki bár még csak 41 éves, azért valljuk be…tud valamit!
Jó pár nívós díjjal a zsebében, még mindig nem kapta meg azt az értéket, ami egy csapásra hírességet varázsolt már nem egy névtelen színészből. De most inkább hagyjuk ezt!
Szóval, bár szerintem mindenki tudja már, hogy miről szól a film, azért nézzük röviden…1823-ban járunk, a prémvadászat pedig aranykorát éli. Hugh Glass (Leo) és társai pedig éppen egy ilyen „portyáról” tartanak hazafelé, amikor bekövetkezik az a bizonyos medvetámadás, melynek során Glass-t életveszélyes sérüléseket szenved! Társai egy ideig próbálják menteni a menthetőt, és magukkal viszik a cseppet sem rövid útra, ám jó pár nap után végül úgy döntenek, hogy nélküle folytatják tovább…
És igen Leo-t a bosszú vezérli körülbelül még 2 órán át, de ez olyan jól fűti őt, hogy szinte már-már elhittem azt, hogy ő tényleg egy apa, és egy olyan ember aki képes a végtelenig is elmenni ha valamit a fejébe vesz. Bár ha az Oscar-ról van szó akkor tényleg képes meztelenül befeküdni egy döglött állat tetemébe, vagy éppen nyers húst enni (egy interjúban azt mondta, hogy az tényleg az volt…), de azt gondolom ha a medve egy jámborabb jószág lenne, akkor még talán egy igazival is leállt volna, hogy minden száz százalékig életű legyen.
A film képi világa valami zseniális, megérte órákat várnia, fagyoskodnia a stábnak a megfelelő időpontra és napszakokra, mert amit az egész ad az valami hihetetlen egyben.
Pár lelkes Instagram felhasználó biztos bármennyit megadna ezekért a csodaszép „nofilter” képekért.
Menjetek és nézzétek, na meg értékeljétek! Tényleg elgondolkodtató, és bár kicsit hosszú, azt kell mondjam, hogy minden úgy jó benne ahogy van.

Jelölések: Legjobb film, Legjobb rendező – Alejandro G. Iñárritu, Legjobb színész – Leonardo DiCaprio, Legjobb férfi mellékszereplő – Tom Hardy, Legjobb hangvágás/hang – Martin Hernández és Lon Bender, Legjobb hang/hangkeverés – Jon Taylor, Frank A. Montaño, Randy Thom és Chris Duesterdiek, A legjobb művészeti rendezés, látványtervezés, díszlet – Jack Fisk és Hamish Purdy, Legjobb fényképezés/operatőr – Emmanuel Lubezki, A legjobb smink, maszk – Siân Grigg, Duncan Jarman és Robert Pandini, A legjobb kosztüm, jelmeztervezés – Jacqueline West, A legjobb vágás – Stephen Mirrione, A legjobb látvány – Richard McBride, Matt Shumway, Jason Smith és Cameron Waldbauer