A test amelyben élünk

Nem kevés összeget költünk magunkra évente, és kár lenne álszenteskedni mert így van. És itt most nem a mindennapi szükségletekre gondolok, hanem a különféle kencékre, ruhákra és mindenféle olyan kiegészítőre ami kivétel nélkül „kötelező” és „kihagyhatatlan” vagy éppenséggel „leértékelt”.

Ha most valaki az orrunk alá dugna egy papírlapot, rajta azzal az összeggel amit a fent említett dolgokra költöttünk egy év alatt, bizony lenne döbbenet, hogy a sok kicsi egyvelege milyen nagy is valójában….
Jómagam is ilyen vagyok, így nem is próbálom menteni a menthetőt mert úgyse lehet, hisz ismertek.
Viszont ahogy öregszem (kár szépíteni, hisz mindannyian egy cipőben járunk) egyre több teret és anyagi keretet foglal el az életemben az egészségem. Nem feltétlen a zöldség és gyümölcs vásárlásra, vagy a bio boltok sűrű látogatására gondolok ez alatt, hanem a testemre.
Hűen szolgál minket egy életen át, és mi azon kívül, hogy teleaggatjuk szép darabokkal, és kenegetjük drága kencékkel, nem foglalkozunk vele annyit amennyit valójában érdemelne. Pedig mindig jelez, csak mi éppenséggel nem figyelünk annyira rá, hiszen miért is éppen mi lennénk az a statisztikai adatok amit a különféle szociológia kutatásokban valami negatív rubrikában szerepelnek?! Miért ne lehetnénk?!
Persze a különféle magazinok és televíziós csatornák hatalmas dózisban ömlesztik ránk a gyönyörű ember ideálját, a tökéletes hírességek annál is tökéletesebb világát, akik mögött egy maroknyi csapat van azért, hogy tökéletesnek tűnjenek még „naturálisan” is.
Hiszen tudjuk jól, hogy ők bármikor képesek magassarkúban sétálni, pózolni, akár hosszú órákon át; bőrük mindig tökéletes, bármennyit aszalódnak a napon nem öregszenek rohamosan; egy edzés után már feszesebbek mint egy héttel korábban; és a hajuk mindig egyes szála úgy van rendezve még egy jóganadrágos Starbucks látogatás alatt is, mintha éppen a fodrásztól jöttek volna….Mese, mese, mese!
Elég csak a rosszmájú fotók gyűjteményére gondolnunk, ahol a különféle kopott körmöket, bőrkeményedéseket, ráncokat és különféle lila foltokat nagyítanak fel, ezzel téve néha-néha egy ‘egynapos’ közröhej tárgyává az adott hírességet, abszolút indokolatlanul. Ugyanis nem hinném, hogy a tökéletlenség vicces lenne, inkább emberközelibb.

És végre úgy tűnik, hogy elértünk arra a pontra, hogy különféle ismert emberek bátran vállalják fel ‘halandó’ mivoltukat és büszkén postolnak képeket striás, esetleg a napon leégett bőrükről, smink nélkül vagy éppen arról, hogy bár elhíztak de imádnak így élni. Ezzel pedig elindítottak valamit, ami bárhogyan is alakul, csakis jó lehet, átírva ezzel a tökéletesség ideáját.

És akkor most egy kis személyes szelet…

Az első kisebb – számomra – pofont körülbelül 1 éve kaptam – amiről talán korábban már írtam is nektek – , amikor az ortopédián kedvesen közölték velem, hogy nem hordhatok magassarkút egy jó ideig, sőt az is elképzelhető, hogy ez egy élethosszig tartó tilalom lesz.
Persze legyintettem az egészre, és továbbra is szorgalmasan viseltem a szebbnél szebb darabokat, végül nem sikerült győzedelmeskednem a bal lábfejem felett és azóta ha tetszik ha nem lapos lábbelikben élem az életem. Természetesen vannak itt is kivételek, gondolok itt pár hivatalosabb megjelenésre vagy az outfit fotózásokra. Ugyanis tudom betegesen hangzik, de a tilalom ellenére sem tudom abbahagyni azt, hogy ne vegyek meg magamnak egy-egy magassarkú darabot ha beleszeretek…
Nő vagyok, vak és valahol hiú, aminek most cipelhetem a keresztjét, bár egyáltalán nem olyan nagy teher, és lehetne ezerszer rosszabb is, mégse reklamálnék ha nem kéne gyógyszert szednem és eldobhatnám az éjszakánként viselendő műanyag sínt is, de jelen pillanatban nincs más választásom mint türelmesen várni a csodára, ami remélem mihamarabb eljön :]
Szóval mindig figyeljetek a lábaitokra, és ne csak akkor ha pedikürre vagy géllakkozásra mentek hanem mindig, az apró kis jelek sose hazudnak.

Ahogy a bőrötökre is, így a nyárba érve még inkább fontos figyelmet fordítani rá!
Jó ideje már, hogy az éves rutinjaim része a bőrgyógyászati szűrés is, ugyanis sose lehetünk elég biztosak semmiben sem, ezen felül pedig egy fájdalommentes vizsgálatról van szó.
Nem is olyan rég eltávolították két anyajegyemet (és még egy-kettőnek a sorsa kérdéses, de remélhetőleg velük se lesz komolyabb baj) kicsit kellemetlen volt, de abszolút túlélhető történet. Korábban sosem fordítottam nagyobb figyelmet arra, hogy szorgalmasan kenegessem magam a napon vagy hogy szűrésre járjak, egészen addig míg egy hozzám közeli személyről kiderült, hogy bőrrákos. Sajnos kellenek ezek a nagy lökések ahhoz, hogy lássuk a lényeget. És bár az élet nem mindig a legjobb módját választja annak, hogy figyelmeztessen, de attól még ott vannak az apró jelek a mindennapjainkban.

Sose legyen fontosabb egy ruhadarab, vagy egy sokadik cipő annál, hogy pénzt áldozzatok az egészségetekre. A melanoma szűrés éppen annyira fontos, mint egy egészséges fogsor, vagy egy mellvizsgálat. Ne csak az akciókon akadjon meg a szemetek, hanem a testeken bekövetkező apró változásokon is.
Mert ha beütne a baj, akkor ne legyen túl késő.
Vigyázzatok magatokra!!!

xxxooo
kerubina

A lélek rovat többi cikkét ITT olvashatjátok

Továbbá még a következő helyeken megtaláltok
Facebook  Twitter  Tumblr  Lookbook