Egy üres lapra vetett ezernyi történet!

Ha lenne egy üres, tiszta lapod mit írnál rá?

Ha előre megírhatnád azt, hogy hogyan is alakuljon életed hátralévő része, tudnád, hogy mi kerülne fel arra a papírra? A jövő előttünk van és mindent mi alakítunk: leírhatjuk hogy miket szeretnénk, mi lesz és mit érünk majd el.
De sajnos mindig van valami ami ezeket a szépen kidolgozott, kerek betűket egy tollvonással áthúzza, ez pedig nem más mint az élet. Na és? Ennél keményebb fából faragtak minket, ha most nem is, de idővel majd rájössz, hogy ez mennyire igaz, számtalan olyan történetet élünk túl amikre előtte gondolni se mertünk volna!

_______

Egy dolog viszont biztos, bármennyire is elmosódik azon a különleges és végtelen lapon az a sok álom és terv amikor beüt a ménkű, akkor is a saját életedet éld, ne másét. Ne érdekeljen semmi más csak az út ami előtted van.
A múltból tanulj, a jelen minden egyes percét éld meg – mert nem jön el még egyszer -, a jövőt pedig tervezd. Akár most azonnal végy elő egy papírt és írd le, hogy mit szeretnél, lehet jelen időben is, és ez majd mint egyfajta cél lebegjen előtted, és azt sohase feledd ez a te lapod nem másé!
Nekem is van egy ilyen „levelem” és hétről-hétre elolvasom (esetleg kiegészítem) mert ez erősít abban, hogy minden amit csinálok azt jól teszem. És minden egyes lépéssel – még ha az néha nem is olyan magabiztos – közelebb kerülök egy újabb fejezethez, amit bármikor tovább- illetve átírhatok.
A toll a mi kezünkben van és nem másokéban, nincs szégyellnivaló abban amit a papírra vetünk, ezeket mi érezzük, gondoljuk, egész egyszerűen ezek a dolgok mi vagyunk.
Fontos az, hogy önmagunknak sohase hazudjunk! Ebben a testben élünk le egy életet, ezzel a személyiséggel, éppen ezért ismerjük el saját hibáinkat, jó tulajdonságainknak és legyünk tisztában gyengeségeinkkel is, ne vegyünk fel szemkötőt és ne fogadjunk vakságot magunkkal szemben, az elénk helyezett papírdarabnak nem kell hazudni.

Minden egyes betű szívből jöjjön, és ne mások irányítsák a kezünket miközben a saját jövőnket írjuk le, mert valahogy ösztönösen csak mi tudhatjuk azt, hogy mi a fontos és mi számít igazán, melyik úton mennyit haladjunk és mikor kell áttérni egy másik irányba.

A húszas éveinkbe lépve szépen lassan rájövünk arra, hogy az intuícióink nem hazudnak, amiket elsőre jónak érzünk azokat meg kell tenni, még akkor is ha elsőre a világ legnagyobb baromságának is tűnik majd mások számára.
Ha kell egy állás pályázd meg, nem kellenek kifogások, ha tetszik egy fiú akkor szólítsd meg és ne gondolj arra, hogy negatív vége lehet és a többi, és a többi.
A szülők sokszor gondolják azt, hogy sohasem lehetünk elég idősek ahhoz, hogy kicsit elkövessük a saját hibáinkat és valahogy mindig megpróbálnak beleirkálni ezt azt, abba a bizonyos papírra vetett történetbe amit mi magunknak kéne egyes-egyedül írnunk. Persze nem csak a szülők, de néha a barátok is úgy gondolják, hogy kicsit ők is kivennék a részüket ebből a sztoriból, aztán megpróbálják kölcsönvenni azt a bűvös tollat, és mi néha ha egy picit is, de hagyjuk is ezt nekik.
Idővel rájövünk, hogy nem számít az, hogy hány évesek vagyunk a megérzések mindig itt lesznek velünk, aztán ahogy telnek-múlnak az évek egyre erősebben dolgoznak majd, és egyre inkább nyújtanak majd könnyű és biztos támaszokat utunk során.

Szóval papírokat elő, lehet az kézzel fogható vagy csak képzeletbeli, és kezdjetek hozzá. Használjátok a szivárvány összes színét, itt nincsenek határok és szabályok, gondoljátok át a dolgokat és fogjatok hozzá. Ez nem egy véges dolog, ez akár lehet végtelen is, így megvan az a luxus az egészben, hogy akár naponta bővíthetitek, csinosítgathatjátok, kivehettek szavakat, betűket és rakhattok helyébe újakat. Teremtsétek meg a saját valóságotokat úgy, hogy hisztek abban, hogy nem kellenek mások ahhoz, hogy elérjétek azt amit szeretnétek. Az egész kulcsa csak az, hogy a toll mindig maradjon nálatok, és a külső hangokat zárjátok ki amennyire csak lehet.
Értékelni csak úgy tudunk igazán valamit, ha az ahhoz vezető megrajzolt és eltervezett út, cseppet sem napsütötte, hanem néha kicsit sötét és kilátástalan. Hallgassatok a belső hangra, menjetek és ne feledjétek, néha ér visszafordulni is, és bevallani magunkat azt, hogy bizony nem jó utat választottunk, a lapon pedig egész biztosan lesz hely, így odafér még az a pár kiegészítés amivel javíthatjátok az elhibázott sorokat.
Már ha léteznek valójában hibák?!! Mert semmi sem annak indul, csak lehet hogy akként ér végett…
Lapokat elő!!! <3

______

Valószínűleg sokatoknak érdekes lehet, de egy Steve Jobs idézettel búcsúznék…
„Az időd véges, úgyhogy ne vesztegesd el arra, hogy valaki más életét éled! (…) Ne engedd, hogy mások véleménye túlharsogja a saját belső hangodat! De ami a legfontosabb, legyen elég bátorságod a szívedre és a megérzéseidre hallgatni! Ők valahogy már most is tudják, mivé akarsz válni valójában.”

xxxooo
kerubina

A lélek rovat többi cikkét ITT olvashatjátok

Továbbá még a következő helyeken megtaláltok
Facebook  Twitter  Tumblr  Lookbook