DEAR PHOTO DIARY #28

Olyan hamar elrepült ez a nyár! Még fel se fogtam, hogy elkezdődött és már vége is lett és azon kaptam magam, hogy szinte semmi időm nem maradt arra, hogy képeket töltsek folyamatosan fel nektek ide a blogra, így most megpróbálok mindent pótolni egyszerre!

És egy újabb számtalan élménnyel teli képzeletbeli doboz kerül be az emlékek végtelen fiókjába.
Természetesen mindez nem alakult volna így az én Drága Barátaim nélkül, hiszen nélkületek ez nem lett volna az ami, és ezt köszönöm, ahogy azt a remek születésnapot is, ami az elmúlt évekhez képest kicsit más volt, de minden percéért hálás vagytok nektek <3

_______________

Úgy gondolom, hogy a Balaton Soundot át is ugorhatjuk, hiszen arról egy beszámoló is született, tény hogy nem a megszokott séma szerint, de úgy gondolom, átadott mindent az a néhány sor amit kiírtam magamból miután hazajöttem Zamárdiból.

A néhol kellemesnek csak jóindulattal mondható nyári napok számtalan jobbnál jobb programokat kínáltak és mi próbáltunk élni mindegyikkel amivel csak lehetett, tudtunk és persze bírtunk.

A Citymatiné látogatása már mondhatjuk úgy is hagyománnyá vált, az átlagban kéthetente megrendezett nappali „mulatság” pedig az egyik legjobb programsorozat volt amit ez a nyár hozhatott számunkra.

A Sun Goes Down nevet viselő mini fesztiválnak a Margitsziget és azon belül is az Atlétikai Centrum adott otthont július végén.

Az Einfach Berlin pedig egy remek házibuli hangulatú bulival zárta a rendezvénysorozatát az Urimuri bocsánat NOMURI falai közt.

A Hol Volt Hol Nem Volt Park nyomaiban még tartalmazza a régi Vidámpark elemeit, de már messze nem az ami régen volt. Pár dolog mint például a Hullámvasút vagy az Elvarázsolt kastély megmaradt, mégis aki járt gyerekként ott az tudja, hogy ez már nem az igazi. Ettől függetlenül mindenkinek csak ajánlani tudom, mert múltidéző élménynek tökéletes, bár augusztus 30-án bezárta kapuit, remélhetőleg jövőre ismét fogadja majd a látogatókat és nem tűnik el végleg ez a kis szeletnyi vurstli ami még megmaradt…

A B.my.Lake fesztivált idén rendezték meg másodszorra és számomra ez volt az első forduló (ha mondhatjuk így).
Aki egy Balaton Soundszerű prémium mulatságra gondol a B.my.Lake esetében az gyorsan felejtse is el, a 6 színpaddal rendelkező rendezvény sokkal kisebb és ezáltal családiasabb mint Zamárdibeli testvére (hiszen mindkét fesztivál a Sziget Iroda színei alatt kerül megrendezésre). Az elektronikus zenei vonal hasonló ám az a divathullám ami a Soundon fellelhető, itt abszolút nincs meg. Ez az esemény ahol Calvin Harris soha nem fog a pult mögé állni, de ez az idelátogatókat hidegen hagyja, hiszen több ezren voltak kíváncsiak, az idén már 4 napon át tartó fesztiválra.
És bár az időjárás most se volt a legkedvezőbb, ez mégse jelentett gondot, a Sound után megedződött lelkünknek 😀
Köszönjük az élményeket és ha minden igaz….jövőre találkozunk ;]