Balaton Sound 2014

Minden évben készítek egy beszámolót nektek a Balaton Soundról, így idén sincs ez másként….

Bár nem csináltunk túlontúl sok képet ebben a pár napban, mégis azt gondolom egy kisebb posztot megér a dolog.
Nem vagyok elfogult mert láttam a hibákat, ott voltam, átéltem azt, hogy milyen a kátyúkban csúszkálni egy máskor teljesen stabil talajon. Milyen esőben ázva táncolni és titkon abban reménykedni, hogy a rámázott kabát nem okoz majd tüdőgyulladást. Láttam azt is, hogy a design keveset változott a megszokotthoz képest. És azt is, hogy mennyire megdöbbentő tud lenni egy teljes áramszünet egy olyan helyen, ahol az ember el se tudja képzelni, hogy lehet (mert még ilyen formában nem találkozott vele, maximum Szigeten amikor a Nagyszínpad körül egy teljes bódésor sötétült el egy időre, na de nem egy egész Fesztivál), mert ilyen miért lenne?!

Gondolom sok helyen olvastátok már a különféle beszámolókat, melyek jó része sajnos – valljuk be így van, jó magyar szokáshoz híven – negatív. Természetesen lehet úgy is nézni mindent, hogy az apróbbnál-apróbb szálkákat keressük, és külföldi fesztiválokkal példálózunk (mert ott minden tökéletes), azon gyenge pontokat kutatva amik miatt ez a Sound ha vért izzad se lehet jó, mert nem és punktum.
Tény az, hogy ez az egész rendezvény teljesen más mint a kezdetekkor volt, tény az, hogy a jegyárak a külföldi látogatókkal egyenesen arányosan növekednek évről-évre, nem egy hungarikum, de azért mégiscsak a miénk.
Minden gépezetbe csúszhatnak porszemek, aki pedig megrögzött kákán csomót kereső típus az pedig, akkor is találna benne hibát ha egy mediterrán éghajlattal ellátott búra alatt rendeznék meg, és csak A-listás előadók lépnének fel, miközben pénzeső hullna ránk, és ingyen folyna az ital…

És igen nagyon jól tudom, hogy az ötlet és a tematika nem új, nem csak kicsiny hazánkban van ilyen jellegű több napos vízparti hacacáré, viszont manapság valljuk be őszintén nagy újdonságot, főleg nyári fesztivál szinten nem igen lehet már felmutatni.
És igaz ez szinte mindenre, lebutítva a példákat: a műszálaktól megpakolt Sugarbird márka koncepciója se annyira úttörő dolog, hiszen a tengerentúlon már hosszú évek óta előszeretettel alkalmazzák a különféle megélhetési celebeket arra, hogy az amúgy nem éppen egyedi tervezésű darabokhoz adják a nevüket….Újat alkotni nem lehet, pontosabban lehet, de nem feltétlen ilyen téren. Azt hogy melyik volt előbb a tyúk vagy a tojás, most szerintem hagyjuk!

Idén már hetedik alkalommal vágtam neki a Budapest-Zamárdi távnak, és idén hetedik alkalommal mondom azt, hogy egy percig se bántam azt, hogy elmentem.
Az időjárás minden eddigit felülmúlt, az égiek ugyanis nem kevés dézsányi vizet öntöttek a nyakunkba, ezzel elszabadítva egy kicsinyek cseppet nem nevezhető sárhullámot is. Azt a nulladik napon már tudtam, jó választás volt a gumicsizma és ezen apró örömöm végigkísért a többi 4 napban is.
Sajnos tény, hogy szervezők nem számoltak azzal a csapadékmennyiséggel ami ránk zúdult szerdától-vasárnapig, és emiatt kicsit összeszedetlennek hatott az egész látképe. (De láttunk már ilyen, elég csak a méltán híres Glastonbury Fesztiválra gondolni, és az bizony nyugaton van és nagyszabású is, a sár viszont őket sem kíméli.)
Visszatérve….A lelkes látogatókat viszont ez se tartotta vissza, és pár nap után asszimilálódva a körülményekkel, nemtől függetlenül, egyre több gumicsizmás fesztiválozó tűnt fel. Öröm volt nézni, ahogy – mi társaságunkban így nevezzük őket – „bershkaboy”-ok és „zsurpubik” sarokba dobták a különféle trendi márkajelzéssel ellátott lábbeliket, és nem törődve azzal, hogy mi illik-mihez, inkább a praktikumra törekedtek.

_______________

És igen lehetett volna így és úgy, meg ez meg az, és lehetett volna több jobb és menőbb fellépő, más design, és járhatott volna csillámpóni is minden egyes belépő mellé, de nem így volt! A közönség összetétele nem a szervezők hibája, ez a siker (vagy nem?) átka, és annak a mellékzöngéje, hogy ez az egész immáron 5 napos balatoni buli kilépett abból a „családias közegből” amivel anno elindult, de a Sziget is kilépett, akkor az se jó már (lehet) ?!

Nem szándékoztam senkire se hatni a fenti sorokkal, és nem ítélem el azokat sem akiknek nem tetszett ez az egész mulatság, mindenkinek más a jó, és talán ettől szép az egész.
A negatív cikkek természetesen nem a pusztába kiáltott szavak, mert nyilvánvaló az, hogy a szervezők ebből is táplálkoznak majd és remélhetőleg 2015-ben ismét egy picivel jobb lesz és fejlettebb az egész.
Akinek nem ez volt az első Soundja, és megpróbál kicsit elvonatkoztatni attól a rossz szájíztől – amit az eső és az utolsó nap bekövetkezett áramszünet adott – és beismerni azt: ha egynél többször ellátogatok valahova, az csak nem lehet olyan minősíthetetlenül sz*r…szóval akkor könnyen találhat pozitív változásokat is.
…mi találtunk és évről-évre felfedezünk valami apróságot, ami miatt az utolsó nap reggelén már biztosan tudjuk azt, hogy 1 év múlva ugyanitt találkozunk!