Tökéletes kapcsolat - Létezik?

Számos levelet kaptam már tőletek, különböző párkapcsolati kérdésekben is, aminek nagyon örülök, hiszen ez egyféle pozitív visszacsatolás arra nézve, hogy a lélek dolgait feszegető cikkeim célba találnak.  

A minap pedig nem egy barátnőmmel elmélkedtünk azon, hogy vajon mitől is képes jól működni egy kapcsolat?

Nehéz lenne pontosan válaszolni ezen kérdésekre, hiszen ahány ember annyiféle szokás, szerelem és elvárás. Nem fogom oldalakon át taglalni, pontokba foglalva azt, hogy milyen is egy tökéletes párkapcsolat. Többek közt azért se mert olyan nem létezik. Aki azt mondja az övé tökéletes az talán nincs is tudatában a szó pontos jelentésének! Emberek vagyunk és minimális súrlódás mindenhol megesik, ez akár egy kis dologban is kiütközhet. A ’tökéletlenség’ pedig szerintem még jobb mint, a díszletek közt játszódó, nagy szavakkal dobálózó, rózsaszín kockába foglalt maszlag.
A pontos választ én se tudom mindezekre, talán még hivatalos magyarázat sincs rá, éppen ezért a következő sorokban azon gondolatokat írtam le, amik bennem vannak. Ezeket nem kell túlságosan komolyan venni, hiszen vélekedhettek másképpen is ezen dologról, ami teljesen természetes hiszen ettől különleges az egész!

_______

Minden ember egy külön lélekkel és felfogással rendelkezik, aztán egy szép napon megtalálja a másik felét aki őt kiegészíti és ketten alkotnak egy egészet. Ez többnyire így is van….Viszont aki azt mondja, hogy ők mindenben ugyanazt gondolják, szeretik, teszik és érzik azok szerintem kicsit több színes ceruzát vettek elő a fiókból mint amennyit kéne. Miért? Mert vannak olyan élethelyzetek amikor valakivel nem érünk egyet és sokkal nagyobb kihívást ezt megoldani, mint rábólintani, hogy ám legyen.

Találkoztok, randiztok, összejöttök és pár hónap elég ahhoz, hogy kiütközzön az ki milyen is valójában! Ezt követi az idomulás szakasza, amikor Te is elfogadsz dolgokat és ő is. Megpróbáltok egy közös utat létrehozni, az ’építkezés’ során pedig te is és ő is tesz majd bele és sokféle színű és formájú  kövekkel kirakva létrejön valami, ami titeket tükröz.
Amikor az idomulás nem megy jól és inkább egy lépés előre, kettő hátra módon haladtok akkor ideje átértékelni azt, hogy mennyi értelme van valami olyan dologba időt és energiát fektetni ami már az elején ilyen rapszodikus.

Nagyon fontos, hogy tudni kell engedni. Ugyanis ha egy picit lazítasz azon a kötöttségen amiket elvársz a másikkal szemben, akkor idővel ez a kedvezmény megtérül és ő is így viszonyul majd hozzád. Például: hiába siránkozol azon, hogy nem keres akkor amikor te azt gondolod, hogy kéne, ha mindig ezt hallgatja, csak azért sem fogja felemelni a telefont (a tudatalatti bizony kegyetlen mód beindul) és egy idő után inkább teher leszel számára mint öröm.
Szerintem egy nő se szereti ha túlságosan korlátozzák, fontos egy kapcsolatban a szabadság olyan mértéke ami nem lép át semmilyen tiltott határt, mégis lehetőséget ad a tagoknak arra, hogy akár egy héten egyszer/ akár többször csak magukban lehessenek.
Itt lép be az őszinteség, ami ha megvan akkor mindkét fél másképpen áll a dolgokhoz és kimaradnak a különféle felesleges konfliktusok.  Az őszinteség legszorosabb párja pedig  bizalom, ami nélkül egy szerelem semmit se ér. Meg kell tanulni hinni abban a tényben, hogy minket is szerethetnek úgy, hogy nem bántanak meg, egy esélyt pedig mindenki érdemel. A férfiak is ugyanúgy vágynak egy őszinte nőre, akiben a nehezebb napokon is bizalommal fordulhatnak, egy olyan társra akiben belső értékek is vannak és nem csak egy kirakatba kitehető plasztikai csoda.
 Mert bár az ’erősebbik nem’ képviselői, azért néha ők is vágynak pár biztató, értékelhető szóra és egy őszinte ölelésre, még akkor is ha ez most túl érzelgősen is hangzik.

Nagyon sokszor látok szórakozóhelyeken párokat együtt érkezni, és az este folyamán, eme szoros ragaszkodásuktól egy percre se állnak el. Korábban én is szerettem egy helyre együtt érkezni a barátommal és nem szívesen hagytam magára sehol sem, azóta sok ilyen kör lement és rájöttem, hogy felesleges magunkat egy egész estén át készenlétbe állítani. Minden csak rajtunk múlik és azon, hogy miként is viszonyulunk a dolgokhoz, ahogy tartja a mondás: amit adsz azt kapsz és milyen igaz. Természetesen ez egy evolúciós harc lesz míg élünk, de lehet úgy alakítani a dolgokat, hogy ne legyen sírás a vége, és a pasidat ostromló lányok is egy idő után tudják majd, ez sajnos veszett ügy.

A külön töltött esték még nem feltétlen egyenlőek azzal, hogy a buli összes tündérét felszedi majd életünk párja. Ha ilyen dolgok járnak a fejedben, akkor nagyon gyorsan engedd el őket, felesleges! Belőled, belőle és a kapcsolatotokból is csak elvesz egy-egy ilyen kósza és vádaskodó gondolat.

Ne egy börtön legyen kettőtök köteléke és egyikőtök se vegye fel a börtönőr szerepét. A szabadság sokkal édesebb, színesebb és nagyon sokat adhat egy kapcsolatnak. Egy életünk van, éppen ezért nem várhatjuk el senkitől se, hogy a kedvünkért letegyen arról az énjéről amivel születése óta rendelkezik. Hagyni kell, hogy legyen egy saját útja, hobbija, barátai, álmai és élete, hiszen ez nem fog azon változtatni amit irántunk érez. Azért mert minket szeret még nem jelenti azt, hogy azt is fogja szeretni amit mi, hiszen mi se kezdjük el majd azt szeretni amit ő. Támogassátok egymást a különféle tervekben, álmokban, hobbiban és minden másban amit majd az élet hoz. A törekvésekben való kézfogás pedig többet adhat egy kapcsolatnak mint gondolnánk. Természetesen ilyenkor is lesznek nehezebb napok, de mikor nincsenek? Ha az élet mindent csillogó tálcán kínálna, díszekkel körberakva akkor nem lenne olyan értékes, mint amikor ezen tálca darabjait mi magunk ragasszuk össze és tesszük napról napra szebbé…

Végezetül pedig egy nagyon igaz idézet a Dalai Lámától…

„Ha szeretsz valakit, adj neki szárnyakat, hogy szárnyalhasson; gyökereket, hogy visszatérjen, és okot, hogy maradjon.”

xxxxoooo
kerubina