Régen volt filmajánló, lássuk most miket „hoztam el” Nektek…

Csodálatos pókember

A Marvel mánia sikere töretlen, így futószalagon gyártják le a különböző filmeket, ebben a témában. Pókemberről korábban már számtalan film készült, de ez most egy újabb, más szereplőgárdával és oda lett biggyesztve a ‘csodálatos’ jelző is. A széria többi részét nem láttam, mivel nem vonzanak ezek a témák, ezen darab viszont Emma Stone miatt érdekelt. Andrew Garfield-al hitelesen hozzák a szerelmespárt, a pár poénnal/drámával, és temérdek effekttel megpakolt filmben.
Lány létemre viszont azt kell mondjam, hogy jó alkotás, nekem tetszett, egyszer abszolút megnézhető. Így már nem csak Emma cuki, hanem Andrew-al együtt is nagyon cukik…s az a frufru….abszolút megtartható!!

Elvis – A kezdet kezdete

Valamikor nagyon régen 1954-ben egy 19 éves fiatal srác elindult álmai útján. Ez az út pedig rengeteg kitartással, fájdalommal és kudarccal volt kövezve. Senki se mondta, hogy könnyű lesz, de ő ezt nem tudta. A szerény kisvárosi fiúból pedig, egy bizonytalan, labilis, gyógyszerfüggő férfi lett. Aki nem mindig tudta jól kezelni a pénzét és az embereket. Mégis úgy gondolom, ott mélyen legbelül mindig az a szerény, csupaszív memphisi srác maradt, aki oly sokat álmodott a sikerről és a gazdagságról. Amit végül megkapott, de kemény ára volt….Jonathan Rhys Meyers olyan hitelesen hozza Elvis figuráját, hogy némely jelenetnél már már elhiszem, hogy a Király az….Persze lehet, hogy csak a hasonlóság miatt éreztem így, de nem is fontos, a lényeg, hogy nagyon tetszett a film. A 173 perc alatt remek slágerek csendülnek fel , s egyszer se éreztem azt, hogy unnám.


Várandósok – Az a bizonyos 9 hónap

Mivel sok helyről hallottam erről a filmről, úgy gondoltam akkor megnézem. Az eredmény az lett, hogy végig vártam valami nagy durranást, valami kiugrást, akármit, de nem….azt kaptam amit kapnom kellett, annak a 9 hónapnak a bemutatását, minden bajával és bájával együtt. Betekintést nyerhetünk a kispapák életébe és abba, hogy minden nő máshogy éli meg az anyaságot. Pár jó poén, szenvedések  és sírás.
Egyszer megnéztem és pont! Kicsit olyan érzésem volt mint a Valentin nap kapcsán, amikor sok híres színészt összegyűjtöttek s kreáltak belőle egy filmet, ami leginkább semmilyen lett. Bár ezen mozik célja, nem is a mélyreható lélekfeszegetés, hanem az, hogy kicsit kikapcsoljunk és elfelejtsük a hétköznap gondját baját, s erre ez a film is tökéletesen megfelel.
u.i.: Chace Crawford végre kicsit kiszakadt Nate Archibald szerepéből és megmutatja azt, hogy tud ő romantikus vígjátékokban is szerepelni, bár kíváncsi lennék, hogy más téma is menne e neki?!


REC 3 – Génesis

Igazából nem szükséges látni, a film többi részét ahhoz, hogy megnézd ezt. Ha szereted a zombis, kaszabolós alkotásokat akkor lehet, hogy ez is tetszeni fog. Bennünk nem hagyott mély érzéseket, sőt…jobbat vártunk. Lehet, nem kellett volna a REC  sikerét meglovagolni és legyártani több részt belőle, mert az első filmet nehéz felülmúlni.
A plakát maga elég mesélő….egy esküvőn találjuk magunkat, ahol mindenki boldog és az ifjú párt ünnepli, egészen addig míg a násznépből valakivel nem történik valami, s ekkor klisésen fogalmazva ‘elszabadul a pokol’.


Vizet az elefántnak

A kor miatt (1930-as évek eleje)  már megfogott a film története, így muszáj voltam megnézni. Gyönyörű képi világ, remek történet, s végre betekintést nyerhetünk a cirkuszok világába is. Christoph Waltz a zsarnok cirkusz vezető szerepében csak úgy brillírozik – mintha a Becstelen Brigantyk-ban sem lett volna teljesen ‘normális’ – zseniális színész. Reese Witherspoon nagyon bájosan tetszeleg az artista lány szerepében, egyszer se érzem erőltetettnek a játékát. Robert Pattinson se olyan irritáló mint a Twilight filmekben, így még az is lehet, hogy egyszer nagyon jó és elismert színész lesz belőle.
Ha van szabad 2 órátok, nézzétek meg, szerintem szeretni fogjátok.

Te láttad már valamelyiket? Ha igen, tetszett?