Egy hűvös novemberi napon úgy gondoltam ideje lesz papírra vetni mindazt, ami velünk történik. Jó ideje pedzegettük a go-pro ötletét, ám mégis úgy gondolom, sorokba önteni azt amiket együtt átélünk talán még 30-40 év után is kellemes emlékeket ébreszt majd bennünk. Na mega go-pro épsége se annyira biztos, mint az első blikkre tűnik, és jobb félni mint megijedni alapon, első körben próbáljuk ki eme formáját az emlékek gyűjtögetésének…

Az egész azon a Kakasos estén kezdődött és nem nem azon ami veszteségekkel zárult, hanem még jóval előbb. Egészen pontosan november hetedik naprjáról a nyolcadikra virradóan. Amikor Anett harisnyája a végletekig szakadt. Az az este volt archiválássorozatunk első estéje.
Bűr a pénteki napot külön nyitottuk, utána éjfél tájékán már mind a bázison egyesültünk egy nagy egésszé, a csapattá és pár ital után pedig a szokásos „negyed” felé vettük az irányt. Végigjártunk mindent amit csak lehet, a tőlünk jól megszokott módon és Ötkert bezárta után, valami megmagyarázhatatlan ötlettől vezerélve jutottunk el végül a Kakasba.
Julika te ott életed egyik újabb szakaszának igen-jei és nem-jei közt laviroztál, ahol végül a szívedre hallgatva K. felé vetted az irányt, és ekkor történt az az ominózus „kabátcsere” amiből leginkább te jöttél ki jól. Hiszen a méretkülönbség ellenére is hasznosíthattad a tévedésből meglovasított darabot, ám Szemi leginkább a reszketés Budapesten címmel méltán illethető órákat élte át 😀

Újabb hét újabb emlékek következtek, így egy hét múlva se volt ez másként amikor újult erővel Editnél nyitottuk az estét, majd a szokásos párbeszédek és sminkelős, hajvasalós történetek után a változatosság kedvéért ismét a bázis felé vettük az irányt. De csak futtában, ugyanis Kevinék mindeközben már a Király utca másik felén vártak ránk.
Talán ezen az estén voltunk a legtöbben eddig, mert nem csak az „alap felállás” volt jelen hanem jött velünk Raul, Bálint, Paraszem és Anett is (Szabó). Bár Julika drága te az Ötkert környékén feladtad a túrát, mi még kicsit tovább bírtuk, de az alap mércénél megmaradva szerencsére nem jutottunk el a Kakas-ig, ugyanis az Instantban zártuk az estét. De erre már nem kell emlékezned, hiszen ott se voltál…

Ja és persze aztán jött egy jó öreg RAW péntek, ami már a megszokott módon sikerült, és ami előtt nálad nyitottuk az estét. Voltunk egy páran Jud, Kati, Öcséd, Tomi és a jól megszokott F4. A selfiek után nagy nehezen sikerült elindulnunk és le is értünk a buliba, ahol be kell valljam keveset láttam belőletek, ugyanis mindenki ment mindenfelé, mindenki volt mindenhol de senki sem sehol. Káosz? Igen azt hiszem, de esetünkben ezen tény könnyebb elengedni. És el is jutottunk a legsötétebb Kakas-os estéhez, amikor F4 Anett-ot meglopta egy személyiségzavaros hol szőke, hol barna, maybe kismama (nem biztos benne??). Az hogy mindez mégis, hogy történt? Nem tudjuk, mindenesetre nem egy született bünözővel állunk szemben, ugyanis története több sebből vérzik és minden egyes mondatával magát buktatja le. Nem baj, nem baj….nem mindenki születhet Frank Abagnale-nek 😀

November utolsó péntekje: Ágnessal találkoztunk de előtte koccintottunk egyet a Trafikos sráccal, hiszen a pertu az pertu, és hol lenne teljes ha nem bent a Trafikban? 😀
A szokásos shotos körök után, pedig indulhattunk is Django születésnapjara. Emlékszel hol volt? Egyáltalán kell erre emlékztetnelek? Nem hinném. Ugyanis Django neve már összeforrt, a számunkra annyira keserű érzést tartogató hellyel…az élet már csak ilyen, és ha szülinap van akkor szülinap van és ha menni kell, nos akkor mi ott vagyunk. És ott is voltunk….
Az hogy utána továbbálltunk nos az a szoros időbeosztás miatt volt csak, és hát ugyebár várt az Urimuri ami a vártakkal szemben eléggé alulteljesített. Nem is a zene hanem az a tömegnek nem mondható csoportosulás ami bent tartózkodott, körülbelül 10 perc múlva távozásra intett minket.
Aztán tanakodni kezdtünk az Innio előtt üldögélve – hozott italokból dolgozva – hogy merre tovább. Edit hite amit az Ötkertbe vetett, odaérve már nem volt olyan biztos, ám miután már elment abba a buliba, jobbnak látta maradni….és milyen jól tette. Na vajon emlékszel hogy miért? J
Mi pedig inkább az Akvárium felé vettük az irányt, ahol megpróbáltuk a legköltséghatékonyabban megoldani az estét, melynek eredménye jó pár karszalag lett. Ellie Allen-t már nem sokáig élvezhettük, de a helyi folyóbort sajnos igen…..bár ne így lett volna. Már tudom egy korty is életfunkciókat rontó hatással bír mert az szőlőt életében nem látott az egyszer biztos.
Na és veled mi történt? Kérlek szépen ezen az estén semmi, nem voltak merengések, összeesküvés elméletek és nagy megoldások se, csak mi J
 

A Magda-s péntek azt hiszem vitte a hetet, a belógás a