nem kell hálásnak lenned, nem tőlem van ez csak az élet így hozta ki a lépést. De örülök h erre ráébredtél, jó srác vagy én ezt tudom, de most tényleg azt gondolom, hogy nem tudok bízni abba h ez a széria véget ért. Viszont jó jel h tudod h milyen nem akarsz lenni majd…
tudod a humor jó dolog, csak nem mindegy hogy milyen jellegű! ágnesen kívül senki se tudja (így örülnék ha ez így maradna), de amikor orvoshoz megyek pszichológushoz megyek….mert közel egy éve már h betelt a pohár. Azzal is h judit kimondta h én itt nem létezem, és csak gyult bennem a kisebbség érzete amivel már egyedül nm tudtam megbirkózni.

Amiket az ember persze nem reklámoz de attól még vannak! És amikor minden jóra fordul, akkor az élet újra beint, és a körülmények miatt elveszted azt az embert is aki hitet, bizalmat adott abban h ezek a rossz dolgok nincsenek meg benned…az azért szar.
Pont ezért mondom neked h a külső mögött nem tudhatod milyen élettörténetek vannak, és kinek mi a baja magával, a világgal, amivel nem szeret szembesülni. A poén jó, csak másképpen…és ezeket nem sajnáltatásként mondtam, mert nem. Ez az én dolgom, problémám amit vállalok, nem okolva senkit sem és megoldom ahogy kell. Csak egy ilyen fázisban nem feltétlen jó megint „valami negatív jelzővel” szembesülni.