Immáron 5 éve annak, hogy belekezdtem a saját blogomba, és örülök annak, hogy a kezdeti lelkesedés még mindig tart. Az elmúlt években számtalan olyan ponthoz érkeztem a blogom kapcsán, melyek kicsit túllépték azt a komfortzónát amit elképzeltem magamnak. Fokozatosan nyíltam meg az olvasóim felé, és bár kezdetben szokatlan volt mindez, ma már azt kell mondjam, hogy szeretem az efféle kihívásokat, amik ezekben a mérföldkövekben rejlenek. Jó pár street style fotózással a hátam mögött még mindig azt kell mondjam, hogy sok esetben én is igazi, magammal itt-ott elégedetlen nő vagyok, így kár is lenne szépíteni ezen a dolgon. Viszont egy ilyen feladat amit a nagykövet „cím” adna, kicsit megrepesztené azt a csigaházat amiben eddig lapultam, és segítene elindulni egy olyan úton, ami nem csak ideig-óráig, hanem hosszútávon is a komfortzónámon kívül tart.

Hogy miért én lennék a megfelelő a feladatra? Erre talán nincs helyes válasz, de azt mondhatom, hogy minden rám bízott feladatot lelkiismeretesen és erőmön felül próbálok megoldani, és a legtökéletesebb szinten teljesíteni.
Fehérneműk szempontjából mindig is a sportosabb, vagy egyszerű darabok híve voltam, de valamiért a csipke kreációk most engem is lázba hoztak, és kíváncsi vagyok arra, hogy egy-egy ilyen gyönyörű darab miként változtatja meg azt a belső képet rólam, amit magamról alkottam. És vajon sikerül-e az elkövetkezendő hónapok során nekem is elhinnem azt, hogy az ilyen nőies darabok éppen annyira szólnak nekem is mint másoknak?! És nem gondolom, hogy ezen cipőben egyedül járok! Ahogy az olvasóimhoz is mindig őszinte voltam, így most kicsit több embert célozhatok meg a gondolataimmal, és a kalandomról szóló beszámolóimmal, ami során – azt érzem – egy remek átalakulás vár rám.
A Triumph nagykövetének lenni egy olyan megtisztelő feladat lenne számomra, ami után, az év végén én is kicsit más szemmel tekintenék magamra.
Most még elképzelni se tudom, mennyi izgalmas kaland vár rám, de már így látatlanban is azt mondhatom, hogy izgatottan várom.