Szerettem a telet amíg itt voltál, és most minden szempontból tél van….
Pedig hozzád mindig a napsütés köthető, emlékszem nyár vége mikor először láttam csak a mosolyodat, de elragadott…később már tudtam jól, hogy ki vagy, de sose gondoltam volna hogy te látni fogsz majd engem. Aztán egy évre rá nyár végén ismertelek meg, odajöttél hozzám, emlékszel? hát mégis láttál engem! Napsütötte barna bőröd gyönyörű keretet adott a szemedben, ami mindig úgy nézett rá. Lányos zavaromban én pedig csak annyit mondtam Viki vagyok…..de te valahogyan megtaláltál és másnap reggel már az üzeneted várt.
Istenem hogy imádtam azt ahogy szeretsz. Randiztunk és az első csók utáni nap, már izgatottan vártál a kapuban, bemutattál a barátaidnak már aznap, aztán 3 hét se telt el és szerelmet vallottál. Tudod mi volt akkor rajtad, mi volt akkor rajtam, emlékszem mit ettünk aznap este, és emlékszem arra az apró kis mosolyra ami a szád szélén mindig olyan édesen bújik meg.
A nyár volt a miénk mindig is, a hosszú esti beszélgetések, a közös utazások, az a sok szép emlék. A városunk…Barcelona, aminél megfogadtuk, hogy soha mással oda nem utazunk, mert számunkra az a szerelem városa.
Esik a hó, hallom a saját lépteimet ahogy sietek, de hova? Az előttem lebegő életem kártyavárként omlott össze és én most itt ülök egy ázott pakli alján.

Most itt vagyok és bár tudom nem mindig voltam a legszentebb, de a szerelmem még mindig tiszta és őszinte, sosem volt ez másként. Együtt terveztünk mindent, közös életet családot, boldogságot. ÉS tudom h nem tökéletes a szemöldököm és vannak hibáim is, de mégis így egyben szerettél belém és szeretsz.
Hogy most  mi van? Lesz ? Nem tudom, a víz tetején lebegek és az tart fent, hogy hallom még most is a szavaidat a fülemben, h nálam fontosabb senki se lesz, mindig én leszek a szemedben az első és mindenkiben engem keresel majd. Hallom azt is, hogy mindenki aki majd lesz az életedben az csak másodlagos lesz, kellemetlenül érezted magad ha a kezét fogtad, vagy ha megcsókoltad és igazán sose vállaltál senkit se, miért? Te se tudod…de talán azért mert tudod jól, hogy mi összetartozunk.
Én itt leszek, és harcolok ameddig kell.

Mert lórit nem tudtam volna elengedni senkiért.

Imádtam mikor felemeltél és úgy csókoltál meg, már az első napunkon megtetted, annyira boldoggá tettél.
Nekem már csak ez maradt , a szavaim és a soraim….

Tudom hogy érzel mert mikor alig pár hete öleltél mondtad h mennyire szeretzsz, hogy hogy hiányoztam…..mégse dolgoztál úgy rajta mint én.

Ötéves jegyesség című film