Fuu de régen írtam nektek itt, el is szoktam tőle, és hirtelen lányos zavaromban nem is tudom hol kezdjem.

Mikor erre a felületre pötyögöm be a szavakat, mindig eldöntöm, hogy rendben innentől fogva másként lesz, és tényleg visszatér minden a régi kerékvágásba…Aztán rájövök, hogy annyira kevés időm van, hogy nem szeretném egy percig sem kötelességnek érezni mindezt, és inkább írok ritkábban, esetleg “még” ritkábban valami megfoghatóról, mint heti párszor a semmiről.

A hosszú felvezető után – még mindig sokat beszélek – pedig jöjjön írásom apropója!

A blog bár kicsit nyugdíjas tempóban halad előre, mégis van egy olvasóközönsége, aki visszajár, és úgy tűnik mások is látták a fantáziát benne, – amit innen is nagyon köszönök Orsi – , és meghívtak egy szuper étterem eseményére a Frankie’s Bistroba.

Aki egy ideje olvassa már a blogomat, vagy nézi az Instagram oldalamat (@ujviki néven fent vagyok, de ez most mellékes 😀 ) az tudja jól, hogy imádok enni. Egy időben görcsösen ragaszkodtam ahhoz, hogy mindenfajta szabályt betartsak, és csak bizonyos ételeket egyek a hét 168 órájában. Aztán valami megváltozott, és bár kenyeret még mindig havi háromszor ha eszem, minden más esetében elkezdtem a gyomrom után menni. És ezekben a kalandozásokban akadtam a tapasokban, vagy előételekben rejlő gasztro csodákra. Gondoljatok csak bele mennyire jó ötlet, de nem? Sok kicsi, finom falatot kóstolhatsz végig, miközben az ízlelőbimbóid majd felrobbannak a gyönyörtől.

Pontosan ez a rám váró, kulináris élmény lebegett a szemem előtt, amikor feltűnt az első tál finomság a Frankie’s Bistro hangulatos, fákkal körülölelt teraszán. A zöldséges mártogatóssal engem már meg lehet venni (de tényleg!), aztán jöttek a húsos finomságok. És őszintén megvallva, nem tudtam kihagyni azt, hogy ne kóstoljam meg mindet. Ezzel pedig sikerült eljutnom oda, hogy már az előétel után tele voltam – az adagokat elnézve ez nem volt olyan nehéz feladat.
Melyik volt a legjobb? Mind! Okés, ez nem válasz, de egyszerűen nem tudok dönteni. A BBQ tálakat elvből imádom, a mexikóiakról nem is beszélve, és ott vannak a zöldségek is….Szerintem az lesz a legjobb ha elmentek és végigkóstoljátok őket, mert az a házi BBQ szósz például mennyeire sikeredett, de a muffin formába álmodott mexikói falatokat is csak ajánlani tudom.

Az előétel után jött a főétel – amikor azt gondoltam itt már elég. Kétféle hamburgert rendeltünk, így fele-fele buci felosztásban kaptuk meg drága blogger társammal, Attilával. A kínálatban egyébként szerepel más is, de már a hamburger is kihívás volt, így a tortillákig el se bírtunk jutni. Jó…tény és való, hogy kellett a hely a desszertnek is. Az egyik kedvencem: Tiramisu, amit cuki kis üvegben szolgálnak fel, és sajnos pontosan olyan receptúra alapján van összerakva, hogy egy kanál után az ember nem tud megállni…:D

A fenti sorok lehet túlságosan dicsérően hangzanak, de nem tudok rosszat írni egy olyan helyről, ami hangulatos és még jól is főznek. Bár manapság a Pesti oldal az, ami vonzza a tömegeket, és indokolatlanul kisebb figyelem irányul a Budán található gasztro ékszeres dobozokra, én mégis azt mondom, hogy egy szabad estéteken látogassatok el a Frankie’s Bistroba, mert nem bánjátok meg. Garantálom! És csak remélni tudom, hogy ez a lelkes vendégszeretet mindig megmarad majd, mert az egyik legfontosabb dolognak tartom. Tapasztalatból mondom, hiszen láttam már ilyet, hogy mit sem érnek a finom falatok, ha alapjaiban remeg az egész hely vendégszeretetének rendszere.

A helyről még több infót IDE kattintva találtok!

Végül pár személyes fotó rólunk :]