Oscar előtt – filmek után #4 / 2016

Kisebb kihagyás után, még egy gyors utolsó felvonás a “nagy nap előtt”!

A mai este sok szempontból tartogat meglepetéseket a filmszakma számára, és egy olyan erős és mondhatni vegyes mezőny van most, hogy tényleg nehéz tudni azt, hogy a a szemtelenül szépséges tájképekkel megtoldott emberi bosszú története, vagy éppen egy nagyon erős drámai nemválasztós témát feszegető film lesz az ami megér egy szobrot idén! Leo talán még sose volt ilyen népszerű a véghajrában ami nem meglepő, ez egy évek óta húzódó történet számára, amely alól talán ez a szobor adhat feloldozást.
Három alkotást még szeretnék bemutatni nektek, és igen-igen lenne még, de kicsúsztam az időből és azt gondolom az eddigiekkel együtt azért jó pár nagyító alá került már, szóval ha csak pár darab láttatok már ezek közül, már akkor is megéri izgulni az este miatt :]

Brooklyn

Fél éve már lenyűgözte a nagyérdeműt a Sundance filmfesztiválon ez a romantikus dráma, mindenki ódákat zengett róla, így most az Oscaron a sor.
Eilis Lacey a szende ír lány az 50-es években úgy dönt, hogy kilép eddigi megszokott életéből és hajóra száll, hogy New York-ban kezdjen egy új és valószínűleg színesebb életet. A film pedig erről az átalakulásokkal átszőtt útról szól, aminek egyik fontos alappillére természetesen a szerelem, amit az”otthonkeresés” lelki buktatói nehezítenek meg, a“kik is vagyunk valójában?” érzéssel megtoldva. Vajon Írország vagy az Egyesült Államok az IGAZI számára?
Sok helyen olvastam kritikát róla és egy vélemény szinte mindenhol közös volt: a sírás faktor garantált….érdekes, én egy pontján se éreztem azt, hogy most zsebkendő után kéne nyúlnom, de hát ahány ház annyi szokás tartja a mondás, és ahogy kontinens annyiféle döntés, hogy stílszerű maradjak.
Végre egy olyan alkotás került ki az álomgyárból ami egy régóta üresen tátongó rést töltött be, ugyanis jó pár éve már annak, hogy egy ilyen őszinte, életszagú drámát tálaltak fel ennyire jó köntösben, egy olyan témában ami a világon emberek millióit érinti, hiszen a bevándorlás napjaink egyik legközpontibb témája.
Nézzétek meg, és élvezzétek ki azt a csodát amit egy ilyen film adhat, mert sajnos nem sűrűn kényeztetnek el minket ilyen alkotásokkal.
Jelölések: Legjobb film, Legjobb női főszereplő – Saoirse Ronan, Legjobb adaptált forgatókönyv

brooklyn

The Danish Girl

Eddie Redmayne semmit se bízott a véletlenre, és hát ha Oscarról is szó lehet, na ő akkor tényleg nem viccel. Tavaly mindenkit lenyűgözött a játéka, a The Theory of Everything-ben, akkor azt gondoltuk, hogy kimaxolta tehetségét, de nem! És tényleg nem!
Őszintén szólva nagyon vártam ezt a filmet, és függetlenül attól, hogy valamiért nem szerettem, ez egy jó alkotás, még akkor is ha számomra nagyon unalmas volt, és sokszor úgy voltam vele, hogy itt és most kikapcsolom mert nem bírok tovább szenvedni szegény Gerda-val.
Na de a történetről röviden, 1926 – Koppenhága; Einar Wegener és Gerda Wegener művészházaspár, a férfi híres tájképfestő, míg felesége inkább a portréfestészetben próbálja megmutatni tehetségét. Boldogok, fiatalok és nagyon szerelmesek, olyannyira, hogy ez az érzés végigkísér minket a film folyamán, még akkor is ha ez a nagybetűs és igaz szerelem a végére kicsit más értelmet nyer.
Egy nap Gerda megkéri Einart arra, hogy álljon neki modelt egy festményéhez mint nő, a férfi pedig belemegy, és akkor azon a napon nyer értelmet számára minden és ébred rá arra, hogy ő valójában belül mindig is nő volt, és így kerül felszínre Lili.
Az első férfi akin nemátalakító műtétet hajtottak végre Einar Wegener volt, de hogy sikerült-e véglegesen nővé válnia azt most nem árulom el.
Alicia Vikander-t imádtam végig, gyönyörű, bájos és hihetetlenül jó színésznő. Az általa megformált hűséges és mindvégig kitartó Gerda karakteréből még ennél is többet ki lehetett volna hozni, hiszen Einar egyéni döntése elvitte a film szinte egészét, miközben egy szerelmes nő valahol mélyen, a háttérben nagyon is szenvedett. Tudom jól, hogy ez most nem róla szólt, de valahol mégis, hiszen egy férj ilyen jellegű döntése hatással van arra a két embert közt köttetett közös szövetségre amit házasságnak hívnak.
Eddie pedig zseniális, a végén már jobban elhittem róla, hogy nő, mint pár éve Jared Leto-ról a Dallas Buyers Club-ban, pedig azért ő se volt semmi. Leonak fel kell kötnie a gatyát ma este, mert persze medvével birkózni se piskóta, és hörögve-nyögve csúszni meg nyers húst enni, de azért hetero férfiként egy ilyen figurát ezen a színvonalon hozni, na ahhoz talán még nagyobb tehetség kell.
Szóval érzékelhetitek, hogy nem a játékukkal volt a bajom és látom azt az igenis díjazandó tehetséget és színvonalat ami a filmben van, de valamiért azt kell mondanom, hogy köszönöm egyszer bőven elég volt. Ettől függetlenül viszont nem értem miért nem szerepel a Legjobb filmek jelöltjei közt, amikor egy minden szempontból erős alkotásról van szó.
Jelölések: Legjobb férfi főszereplő – Eddig Redmayne, Legjobb női mellékszereplő – Alicia Vikander, Legjobb látványtervezés, Legjobb jelmez

danish

Room

Nagyon jó film, egy kitűnő érzelmi hullámvasút, annyira megindító volt az egész, hogy utána még órákig a hatása alatt voltam.
A film egy olyan szemszögből mutatja be az emberrablás kálváriáját amit mi itt kint élve el se tudunk képzelni, a fogvatartottak pedig csak reménykedhetnek abban, hogy egy szép napon egy olyan holnap virrad amikor leomlik az a négy fal ami egy szűk, kis szobába zárja őket.
A 24 éves Joy boldogan is élhetne 5 éves kisfiával Jack-el ha nem éppen egy régi kamra falai közt kellene élniük. Már 7 éve annak, hogy a lányt elrabolták és megfosztották mindenféle jogától ami a szabadsághoz kötheti, egyetlen öröme kisfia Jack, aki sajnos nem egy őszinte szerelem gyümölcse, mégis az egyetlen kiút Joy számára abból a mély szomorúságból amibe akaratán kívül került.
A kisfiú csak egy világot ismer, azt ami a falak közt van: a szobát, és minden amit a tévében lát számára elképzelhetetlen, egy amolyan kreált világ ami nem létezhet, egészen addig a bizonyos napig…
Ha Brie Larson ezen az alakításért nem kap Oscart akkor elképzelni se tudom azt, hogy mi kell még az Akadémiának. Remekül hozza azt a karakterváltozást, aki a szobában élve még biztos abban a kinti létben amit elképzelt, mégis kikerülve kártyavárként omlik össze minden. Hiszen szembesülnie kell azzal, hogy minden amibe kapaszkodott már a múlt, az élet nem állt meg, hanem pont ellenkezőleg szemét mód átalakult. Ezzel persze mi is találkozunk itt kint a mindennapok során, csak könnyebben vesszük az effajta akadályokat, hiszen folyamatosan adagolja számunkra az élet a csalódásokat és a változásokat, rá viszont 7 év mindenestül zuhan rá.
Csak ajánlani tudom nektek is, semmiképpen se hagyjátok ki, mert ez a szívszorító dráma ismét egy olyan témában amiről eddig mindenki beszélt, de közben senki. Tudunk róla, hiszen együtt élünk ezekkel az információkkal és hetente találkozunk a hírekben olyan emberek képével akiket elraboltak és fogva tartottak, de végre most kicsit kidughatjuk a fejünket a homokból és szembesülhetünk egy ilyen társadalmi probléma fontosságával, ami túlmutat azon, hogy valakit “csak bezártak”.
Jelölések: Legjobb film, Legjobb rendező – Lenny Abrahamson, Legjobb női főszereplő – Brie Larson, Legjobb adaptált forgatókönyv

room