Mennyire jó lenne egy film formájában visszanézni régi önmagadat nem?

A film alapötlete zseniális és maga az alkotás is. A sok sablonos romantikus, világvégés, egyszemélyeshadsereges, klisésen félős filmek után végre valami új hullám érkezett a mozik falai közé. Egy ilyen alkotás után gondolja azt az ember, hogy igen még van remény (tisztelet a kivételnek, azaz annak a sok-sok európai filmnek amik manapság hihetetlen jól sikerülnek).

boyhood01n

Richard Linklater úgy gondolta (és milyen jól tette!) vászonra visz egy olyan filmet, aminek elkészülte 12 évet ölel fel és ezt szó szerint kell érteni. A történet elkezdődik és a szemünk előtt cseperednek fel a benne szereplő gyerekek (akik természetesen végig ugyanazok a színészek), a szülők pedig a nézők előtt buknak el saját hibáikban, vagy éppen állnak talpra, dacolva minden nehézséggel és kezdenek bele egy új és picit más életbe a jobbik út reményében.
Egész egyszerűen semmi különleges nem történik, pontosabban semmi olyan, ami egy átlag hétköznapi emberrel a való életbe ne történhetne meg, csak éppen ezt nem nézzük újra, nem látjuk viszont. A Sráckorban pedig pontosan ez a képlet: a szemünk előtt elevenedik meg egy anya és egy apa számtalan kudarca, a szülői nehézségek sokszínűsége – ami az életük minden területére kiterjed – és gyermekeik kicsit hullámzó felnőtté válásának minden rezdülése.
És talán ennyit elég is elmondanom, mert tényleg ezt a filmet látnotok kell. Igen kicsit hosszú és igen néha picit talán vontatott is lehet azoknak, akiknek a szeme a gyors cselekményekhez szokott, mégis szerintem az egész úgy jó ahogy van, a maga 168 percével.

 

boy

És bár ez a film nem csak a felcseperedésről szól, hanem a szülők “éretté” válásáról és még sok minden egyéb dologról is, mégis ennek kapcsán újfent számtalan kérdés merült fel bennem.

Mindannyian írtunk naplót vagy ha azt nem is, akkor barátságfüzetet. Amit a barátnőkkel együtt vezettünk, kézről-kézre járt a “titkos szövetség” tagjai közt, és szorgalmasan jegyzeteltük bele az aktuális történéseket, természetesen mindig más színű tollal írva. Emlékeztek?
Akkor még nem volt Facebook és az internet sem volt olyan lételem mint most. Ellenben ott volt a vonalas telefon, ahol órákig foglaltuk a vonalat miközben egymással csacsogtunk a semmiről, úgy hogy a nap nagy részében is együtt voltunk. Majd jött a jó öreg SMS és az a bizonyos hárommásodpercezés. De jóóó is volt!
Igen ezeket újranézném, kíváncsi vagyok, hogy akkor hogyan gondolkodtam úgy mindenről…Ugyanis mind a napló, mind a barátságfüzetek elkallódtak az évek során, így ez se adhat segítséget nekem.
Elég jól haladok-e azon az úton amit elképzeltem? Mik jártak a fejemben? Hogy láttam a világot? Jó irányba fejlődtem? Jó döntéseket hoztam?
Azt tudom, hogy mi akartam lenni, de akkor ezt miért így gondoltam? Mi ösztönzött vagy éppen húzott vissza? Mikor akadtam meg, vagy éppen húztam bele abba, hogy mihamarabb odaérjek abba a kissé ködös és bizonytalan célba?
Jól használtam fel az időmet? Vagy a tetteimet akkoriban mik vezérelték: érzelmek, észérv?
Ha találkozhatnál a 12 évvel ezelőtti éneddel mit mondanál neki? Más útra terelnéd, vagy csak kiegészítenéd pár hátsó kis lökéssel és tudással azt amin halad?! Sok kérdés ugye? És igazán talán nem is tudjuk rá a választ!
Rémlik hogy nagyon régen mi akartam lenni és azt is tudom, hogy nem az lettem. Egy másik opció választottam és így is azt gondolom haladtam valamerre. A személyiségünket a szülők is formálják, de az élet akadályai is sokat beletesznek, néha pedig sajnos nem mi választunk hanem a hozott és kapott anyaggal kell dolgoznunk és abból kihozni a lehető legtöbbet.

Lehet hogy a mai cikkemmel szinte semmit se mondtam, de úgy érzem közben valamit mégis!
Minden héten egyszer ülj le egy kicsit, légy magaddal és gondolkodj el, figyeld és halld a belső hangodat.
Válaszold meg a saját kérdéseidet és ne feledd azt aki tegnap, múlt héten vagy egy évvel ezelőtt voltál, a hibákkal együtt. Merre fejlődtél? Már tudod a választ azokra amikre korábban csak a fejedet ráztad?….mert azon semmi se változtat, hogy ezt a jelenlegi életet ebben a testben kell leélned, sokszor egyedül maradva, így a legfontosabb a jó kapcsolat és az őszinteség azzal aki TE magad vagy!

 

xxxooo
kerubina

A lélek rovat többi cikkét ITT olvashatjátok

Továbbá még a következő helyeken megtaláltok
Facebook  Twitter  Tumblr  Lookbook