Amikor az 'elég jó' rossz ajtón kopogtat!

Annyiszor találom szembe magam az “nem vagyok neki elég jó” kijelentésekkel, hogy már muszáj volt virtuális tollat ragadnom a témában!

Miért is ne lennél elég jó XYZ-nek? Mitől több mint te? Megkockáztatom a jó választ: semmivel.
Mindannyian egyformák vagyunk, ugyanúgy születünk a világra és egyszer valamikor ugyanúgy hagyjuk el, kivételek pedig nincsenek. A közte lévő időt pedig mi alakítjuk, és ez lehet bármilyen jó vagy rossz, attól még az emberek közti egyenlőség nem kérdés?!

Ez az egész nem erről szól, hanem arról a számtalan apró tényezőről ami miatt kialakul valakiben az az érzés, hogy neki ez így nem megy, nem kell.
Nem egy felsőbbrendűségi játékról van szó, csupán az ész és a szív harca, és egy kapcsolat elején bizony még az ész dolgozik, ami észrevesz olyan dolgokat is, amiket a szív már nem láthat. Ezen a rostán pedig minden esetben át kell esni, hiszen itt dől el minden.
Emberek vagyunk ezáltal pedig hajlamunk van minden olyan tulajdonságra aminek célja önmagunk ostorozása. És ha egy kapcsolat nem úgy alakul ahogy azt mi szeretnénk, akkor rögtön ráakasztjuk a “nem vagy neki elég jó” táblát, pedig nem kéne!

Ez egy fifti-fifti dolog, azaz mi nők is szoktunk azon a bizonyos másik oldalon állni, és mi is könnyen kihátrálunk valamiből ami nem jó, csak azt éppenséggel nem vesszük észre, mert természetesnek gondoljuk, hogy azt az adott hímneműt se szó, se beszéd magunk mögött hagyjuk.
Gondoljatok csak bele: Hányszor álltatok már azon a bizonyos másik oldalon? Igen azon, ahol az erősebbik nem függ tőlünk és ők húzzák úgymond a rövidebbet… Jó párszor, ugye?
Meg nem válaszolt hívások és üzenetek, eltolt és lemondott találkák, kifogások, kerülések…van bőven miből válogatni nem? Tehát akkor ők nem voltak elég jók nektek? Vagy csak valami elmúlt, ami igazán soha el se kezdődött? Apró szokások, tulajdonságok amiket egyszerűen nem tudtunk magunkénak érezni, és nem vettük fel azt a zöngést sem, amire lehet egy másik lány 5 perc alatt rá tud hangolódni és abban a pasiban találja meg élete szerelmét, akit mi a hátunk közepére se kívánunk.
Nem tartozhatunk mindenkihez, nem lehetünk mindenki másik felei, szerelmei, lelki társai és az egésznek pont ez a lényege. A nem vagyok elég jó érzet pedig csak egy unos-untalan ismételt mondat, amit azért szajkózunk, hogy a körülöttünk lévők simogassák azt az amúgy most éppen megtört egónkat, és naponta tízszer elkántálják nekünk, a “veled nincs semmi baj, és ő a barom ha nem látja milyen értékes vagy”. Valóban az vagy, csak nem neki!!
Évek múlva már emlékezni se fogsz azokra a rossz napokra/hónapokra amiket egy ilyen rémes pofára esés adott, hidd el nekem!

____

Kivételek természetesen mint mindig itt is lehetnek, vannak olyan esetek, amikor tőletek függetlenül alakul úgy az élet, hogy ebben az időzónában ez az egész éppen nem megy, aminek számtalan olyan oka lehet amit tényleg úgy hívnak, hogy élet. Ekkor is az agy dönt, mert mérlegel és belátja azt amit kell.
Az ilyen eseteknél viszont a türelem mindenre választ ad, mert ha két embert tényleg csak egy tőlük abszolút független dolog választ el, akkor ők ha együtt kell lenniük akkor együtt is lesznek, akár áldozatok- és nehéz megoldások árán. Na viszont ha ez nem így van akkor pedig a “független okok” csak egy kifogás és ezt jobb belátni!!!

Amikor az ész és a szív már egyszerre lát, érez, akar, a legjobb csapatjátékosokká válnak és ekkor csapódik be az a bizonyos tábla, na hogy arra mit is írhatunk?! …ez talán majd egy következő cikkem témája…

xxxooo
kerubina

A lélek rovat többi cikkét ITT olvashatjátok

Továbbá még a következő helyeken megtaláltok
Facebook  Twitter  Tumblr  Lookbook